Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - MŰHELY - Bariska István: „Mindenhol lehet tisztességesnek maradni" - Beszélgetés Vértes Ernő amatőr csillagásszal -

Meddig tartott a tevékenységed az MMIK-ban? 1985-ben jöttem el onnan. Nagyrészt személyes okokból. Ekkor tájt, 1984ben szervezték meg a város-városkörnyék közigazgatási rendszert. Kőszeg város nyakába zúdult a környék tizennégy községének gondja-baja is. Többek között szükség volt egy közművelődési felügyelőre is. Ekkor ajánlotta fel Szigeti Miklós elnökhelyettes a kőszegi tanácsról, hogs- vállaljam el ezt a feladatot. Persze az államigazgatási alapvizsgákat le kellett tenni. Ezt a feladatkört azért nem kellett sokéiig ellátnod, ugye? Nem, mert 1987 végére a megye áttért a közvetlen megyei államigazgatási irányítására. Azaz a megye összes települését irányítása alá vonta. Engem akkor közművelődési területi referensnek hívtak a Vas Megyei Tanácsra. 101 települést kaptam az akkor több mint 200-ból, így Kőszeg, Szombathely, Körmend és Szentgotthárd városkörnyékét. Azaz a fél megyét. A tanácsok vb. és tanácsülésén keresztül végeztük ezt a felügyeleti munkát. Ez az állapot 1990 szeptember-októberéig, az önkormányzati választásokig tartott. Mit jelentett a rendszervédtás a munkádban? A megyei önkormányzat területi igazgatási hatáskörrel már nem rendelkezett az önállósult helyi önkormányzatok felett. A feladatkört a köztársasági megbízottak, majd a közigazgatási hivatalok vették át. Viszont megmaradt a szakmai hatásköre. így kaptam meg a megyei múzeum, a megyei könyvtár, a megyei levéltár, a Szombathelyi Képtár stb. felügyeletét. Mindez létszámcsökkentéssel járt. Huszonöt emberből mindössze heten maradtunk a művelődési titkárságon. Három volt munkatársamtól vettem át a szakterületet. Minthogy nekem volt könyvtáros végzettségem, így kaptam a közgyűjteményeket. Egy éven belül újra vizsgázni kellett közigazgatásból, ezúttal az új szisztéma szerint. Mit tartasz a legnagyobb sikerednek? Hétévenként váltottam munkahelyet, de mindig újra és újra tanulnom kellett. 1988. január l-jén léptem be a megyei igazgatásba. Ez lett a leghosszabb ideig tartó munkahelyem. Valamennyi intézmény életét áttekintettem. Szisztematikusan foglaltam össze a legfontosabb ismérveket, tudnivalókat. Nyilvánvalóvá vált a múzeumi hálózat túlíéjlesztettsége, a levéltár alulfejlesztettsége és a könyvtár előtt álló nehézségek. Nekem kellett volna igazgatási szinten ezeket az intézményeket menedzselni. Sokszor a képembe vágták, hogy az apparátuson belül is az intézmények érdekeit védelmezem. Csak azéit, mert az értékeket rendszersemlegesnek tekintettem mindig. Ezt nagy sikernek könyvelem el. Ezt elhitték neked? Nem, de itt a politika nem tolakodott annyira a szakma elé, mint másutt. Aztán 1989 után ez is alapvetően megváltozott. De a felfogásom nem: a gyűjteményt és azokat kell védeni, akik erre az életüket rátették. Az intézményfejlesztések pályázatai 1992-től indultak be. A döntéseket tehát a megyei kultu12