Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Salamon Nándor: Végvári Lajos: Önarckép tollal

VÉGVÁRI LAJOS: ÖNARCKÉP TOLLAL (Egy művészettörténész élete. Bp. 1999. 196p.) A hátoldalra szorult fülszöveg „iróniával fűszerezett önéletrajzi regény" ígéretével csábít az olvasásra. Az „irónia" stimmel, a nyolcvan évet megélt szerző bölcsességéből fakad, de karcsú Ids kötete nem regényesíti meg a való életet. Bár egyes mozzanatai nem nélkülözik a kalandos elemeket, fordulatokat, mértéktartó tárgyilagossággal szedte rendbe hosszíí élete történéseit, tartott szemlét kortársai felett, érdemeiket, értékeiket, gyarlóságaikat téve a maradandóság mérlegére. Végvári Lajos a magyar művészettörténet írás számos alapművének nemzetközileg elismert, sokoldalú szerzője. Eléggé köztudott, hogy több szállal kötődik Szombathelyhez. Az egyiket rögtön könyve első oldalain kibontja, születése körülményeit, gyermekévei élményeit ecsetelve. Soproni polgár családból származott, a Maurerek története századokra nyúlik vissza. Szülőhelye mégis Zsira (1919. augusztus 28. - büszkén jegyzik meg, hogy Goethe születésnapján jött a világra!), ahová a történelem hulláma meg a nagyapai szelíd szigor sodorta várandós anyját. A gyakori helyváltoztatás, költözködés hányódásai kezdettől kísérték sorsát. Egyik „állomása" a szombathelyi pályaudvar vagonlakása, ahonnét Vitnyédre, majd Sopronba vándorolt a család. A vasúti kocsiból a betegség és gyógyulás, a Hanság vidékéről az első barátok, közös játékok és a falu bolondjának emlékképeit őrizte meg. Nyiladozó értelmét Sopronban érték az első, később a pályát is befolyásoló hatások: a belvárosi házak, templomok művészi formavilága, a „közkék" hangulata ragadta meg. A családi együttlétek, a színházi előadások, a pincei nyomda festék- és papírillata ugyancsak, meg a tanórák izgalma. A harmónia nem tartott sokáig: máris Sümegen találta magát, ahol új, nem kevésbé fontos élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott. Pergette az elemi, gimnáziumi éveket, Maulbertsch freskója alatt ministrált, a Várhegyen játszott, a környező hegyekbe, erdőkbe kirándult, megszerezte első könyveit és kellő tápot kapott irodalmi érdeklődése. Az egyetem előtt pedig belekóstolt az ügyvédi, újságírói életformába: megjelentek első írásai. E két fejezetet további nyolc, adatokban, tényekben gyarapodó követi, míg elérkezik az utolsóhoz, a megnyugvás Ágnes varázsolta kertjébe kalaiizolóhoz. Elete eme „ajándéka", Máger Ágnes személye a másik, már lazuló, Szombathelyhez kötődő szál, de megfordult kiállítások megnyitójaként, előadóként is többször e tájon. S a tanárképző főiskola könyvtárában állították össze életrajzi bibliográfiáját is - 1994-ben. Egyetemi évei alapozták meg széleskörű tudását, kiépített kapcsolatait, amelyek lehetővé tették számára a beilleszkedést a magyar művészeti életbe. „A jövő művészeivel kötött barátságok nagyrészt egész életemen át kitartottak" - írta e periódusról s találó pillanatképek sorát villantotta fel (Cziráki 90