Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Salamon Nándor: Végvári Lajos: Önarckép tollal

Lajos, Somogyi József, Seres János, - utóbbiról monográfiát írt, a győri mesterrel szándéknál nem jutott tovább!), de nemcsak festőkről, szobrászokról (Hekler Antal, Kerényi Károly, Gerevich Tibor, Genthon István). Bevallja azt is, hogy az élő művészet, a míítermek világa, a míítörténeti előadások jobban lekötötték, mint az eredetileg választott szakjai. Kezdetben mégis az irodalomtudománnyal foglalkozott: Tolsztojról írt monográfiát, a népi írókkal barátkozott. Pátzay-, Egry-, Gräber-, Z. Gács-találkozásai mégis erősebb sugárral „fertőzték". A „népművelési előadó"-i státusz is csak előzmény, kitérő volt a nagy ívű művészettörténészi karrier kibontakozásához. Persze, nem akadályok nélküli az út! A háborús kalandok, hadifogoly évek után látszólag egyenesre váltott pályája: a Fővárosi Képtárban kapott állást. Bőven jutott a szép feladatokból, csak Pogány 0. Gábor főigazgató balos konzervativizmusával nem tudott megbékélni, nézetkülönbségeik később élesebb formában is megütköztek. A munkával kapcsolatos találkozások feledtették, a művészek kajánkodásai, a rendszer kötései között bujkáló humora oldotta a feszültségeket. Ismert műkritikus már, rendre írta tanulmányait, könyveit, rendezte a jelentős kiállításokat, amikor az igazgatói székben találta magát. Elkülönülő fejezet szól a „szoc. reál" nyomasztó éveiről, a mindennapokat árnyékoló félelmekről. A hatalmat kiszolgáló főnöke némileg védernyőt tartott fölé, Végvári találkozásai, megbízása, alkudozásai, eredményei jól példázzák: miként tudta a maga és a képviselt ,Jó ügyek" javára fordítani a kicsikart engedményeket. Közben megírta első Munkácsy-könyvét, híveket és ellenfeleket gyűjtve maga köré. Utóbbiak nem „szenvedhették" munkával elért sikereit, csakhamar „ügyet" kreáltak, bélyeget ragasztottak rá, igyekeztek kedvét venni. Menedéknek a Képzőművészeti Főiskolát választotta, nehéz szívvel csukva be maga mögött a Károlyi-palota - a Fővárosi Képtár - kapuját. Akkor már az élő művészet nagyjainak barátsága tartotta benne az erőt. A főiskolai tanárság évei alatt testközelből látta a korszak jeles mestereit: Barcsay, Pátzay, Bernáth, Szőnyi szimpátiája mellé Bortnyik, Bán Béla ellenszenvét sikerült biztosítani. Néhány vonást, színfoltot mindegyikük portréjára felrakott, de a művészeti közélet nem minden szereplője vívta ki rokonszenvét, helyeslését akkoriban, s ezt nem rejti véka alá ma sem. A forradalomban a tömeggel sodródott, de nem sürgölődött különösebben a művészeti szövetségben sem. A tudományos munkába temetkezett: készült a „nagy Munkácsy" - s bár érezte a mellőzést "-, egymást követték művészéletrajzai a Művészet Kiskönyvtára induló sorozatában. Vándorlásai köre is kitágult, egyre több európai városba, múzeumba, műemlék közelébe jutott el, a tanulságokat kamatoztatta készülő munkáiban. Nem hiányoznak könyvéből a magánéletre utaló megjegyzések, kalandok leírásai sem. Több futó viszony, két házasság van mögötte, amikor az egykor Vasváron dekorációsként pályát kezdő Máger Ágnessel egymásra találtak. Ez bizonyult legtartósabb kapcsolatának s gyümölcse, Zsófia kettejük hivatásá91