Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)
1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Tilcsik György: Egy csizmadiamester karrierje a reformkori Szombathelyen
büntetésének megállapéttásával ..." 22 szigorúan meghagyták Horváthnak, hogy miután a szóban forgó legény - vélhetően az ő közbenjárására - a céh által kijelölt új helyét elhagyta, igyekezzen a legényt visszatérése bírni, mert különben a nála lévő másik legény lép majd annak helyére. 23 A második és az előzőnél komolyabb vita alapjául az szolgált, hogy - mivel legénye megházasodott - Horváth kérte a céhtől, hogy biztosítson számára másikat. A csizmadia céh ezt visszautasította, mondván, a szóban forgó legényt nem ők kommendálták Horváthhoz, hanem őt a csizmadiamester a maga költségén hozatta, így a legény megtartása vagy távozása kizárólag kettőjükre tartozik. A céh amellett, hogy a póruljárt Horváth számára nem biztosított másikat, házasságra lépett legényét a városban történő munkavégzéstől eltiltotta. A csizmadia e céhhatározat ellen a városi tanácshoz fordult. A szombathelyi tanács 1823. szeptember 3-ai ülésén a céh állásfoglalását törvénytelennek minősítette, és utasította a csizmadiák komisszáriusát, hogy az érvényes előírásokat tartassa be. 24 Az ügy azonban ezzel nem zárult le, sőt hamarosan azzal vett új fordulatot, hogy a szombathelyi csizmadia céh kizárta soraiból Horváthot, aki emiatt ismét a városi tanácsnál kért jogorvoslatot. Az 1823. szeptember 20-ai' városi tanácsülés felhívta a céh komisszáriusának figyelmét a magisztrátus e tárgyban két és fél héttel korábban meghozott döntésének maradéktalan betartatására. 25 Bár a szombathelyi csizmadia céh és Horváth József között utóbbi vita folytatásáról nem maradtak fenn források, így Horváth minden bizonnyal tagja maradt a céhnek, ám az is valószínűsíthető, hogy e viszony nem volt igazán harmonikusnak mondható. SIKERES FOGLALKOZÁSVÁLTÁS ÉS KÖZHIVATALI KARRIER Mindemellett Horváth élte a mezővárosi polgárok mindennapi életét, amelynek részeként p. o. egyik, foglalkozására nézve szappanfőző házszomszédjával vitatkozott egy, a házaik közötti csöpögő ügyében, 26 vagy éppen kisebbnagyobb pénzügyi viták - elsősorban adóssági ügyek - résztvevője volt. Ez utóbbiak egyébkén nem a szó igazi értelmében vett kölcsönügyletek voltak, hanem a csizmadiamester általában a neki járó, kisebb volumenű, néhány tíz, legfeljebb száz ft-os tartozásokat igyekezett - általában sikerrel - a városi tanács közreműködésével behajtatni. 27 E viták egyike során készült feljegyzésekben azonban található egy rövid, ám nagyon figyelemreméltó utalás, amely szerint Horváth két szombathelyi polgár feleségét citáltatta az 1817. február 12-ei városi tanácsülés elé, hogy a „... gabona áráért ... "^ 8 neki járó 87 ill. 43 ft-ot ítéljék meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy Horváth már ekkor - bár még nem nagy tételben, de - gabonakereskedelemmel is foglalkozott. Nem tudjuk pontosan, hogy a csizmadiák céhével való vitái vagy éppen csak az iparűzésből származó jövedelmeinek nagysága pontosabban kicsinysége játszott benne szerepet, de tény, hogy Horváth József az 1830. évi licitáción 586 vft-ért és további 13 vft 30 kr járulékos költségekért megszerezte 8
