Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Tóth István: Savaria legendái. I. rész - Ovidius sírja-

TÓTHISTVÁRT SAVARIA LEGENDÁI. I. RÉSZ - OVIDIUS SÍRJA* A modernkori régészet megalapítójának, a kamasz-álmait valóra váltó zseniálisan dilettáns Heinrich Schliemannak keze között felfénylett „Priamosz kincse" s ugyanő Mykénében rábukkant }T

Agamemnón" sírjára. Milliók ismerik az általa feltárt névtelen akháj király arany halotti maszkját, ugyanúgy, mint a „pompeji kapuőr" heroikus gipszfiguráját. Közismert az egyiptomi királysírokból származó, négyezer évesen is csírázóképes „múmia-búza" legendája, csakúgy, mint az Afrika szívében - a Kongónál, vagy a Niger partján (más változat szerint Dél-Amerikában) - talált állítólagos római feliratról szóló mese.

1 A régészet minden korban és minden tájon legendákkal övezett tudomány: a föld mélyéből kincseket, vagy régi korokról hírt adó, kincsnél is értékesebb tárgyakat felszínre hozó régész munkáját mindenütt mesés elemekkel veszi körül a népi képzelet éppúgy, mint a jó szándékú dilettáns lokálpatrióta buzgalom. Nincs ez másképpen a Kárpát-medencében, Magyarországon sem. Népünk az Erdélyben - Tordától a Királyhágóig - mindenütt nagy tömegben előforduló ásatag kagyló-kövületekben Szent László király pénzét látta s látja a mai napig is, melyet a lovagkirály a kunok (vagy mások szerint: a tatárok!) elől menekültében szórt a háta mögé, hogy a pénzért lovukról leszálló kapzsi üldözői elől így vegyen egérutat. Országszerte „tudnak" azokról az „alagutakról", amelyek a legközelebbi várromtól, pusztatemplomtól, kunhalomtól, vagy éppen egy csárda alól vezetnek egy közeli várba, városba vagy akár egy nagy erdőségbe; s amelyen át - az elbeszélő fantáziája, vagy a környék lakói történeti emlékezete fesztávolságának függvényében - a labanc, a török, a tatár elől mentette magát a nép; avagy, amelyen át egykoron várkisasszonyt szöktetett meg valaki, akárha Sobri Jóska, Zöld Marci vagy Rózsa Sándor. E sosemvolt alagutak naiv népi legendái mellett jelentős az olyan tudóstudákos történetek száma is, melyeknek kiindulópontja nem közvetlenül a népi képzelet legenda-teremtő ereje, hanem az csupán a romantikus történetírói-szépírói gondolkodás adta szellemi alapot szőtte tovább, s bővítette folklorisztikus elemekkel, akár a népi mesemondás, akár az ifjúsági irodaA tanulmány, a Magyar Történészhallgatók Egyesülete Pécsi Bizottságának 1995 áprilisában rendezett konferenciáján elhangzott előadás - nyomtatásban ld. Tóth István: Ovidius és Savaria - egy legenda. In: In memóriám Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk. Lengvári István. Pécs, 1996. 1-17. p. -jegyzetekkel ellátott szövegváltozata. 47