Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Tóth Péter: Edvi Illés Pál: „Vas megyei krónikák"

gosznak letétetve. Gyászünnepélye utóbb szept [ember] 2án 1849. tartatott meg, egyházi szertartással, a dömölki templomban, fényes hallgatóság Jelen­létében. A parentálástf'* mi már ekkor igen kényes vállalat volt, nékem kel­lett teljesíteni hivatalosan, - mint lehetett. Örökösének, Dánielnek Mersén, nem kevés bajba, fáradságba, áldozatba és időbe került e fivérének Javait, ­melyek minden irományokkal együtt az osztrák kormány részére már már el is koboztattak, megmenteni és visszanyerni. Vidos József külsejére nézve barna, daliás termetű, nyílt arcú, magas homlokú férfiú volt. Társalgásban beszédes, lovagi, önkedveltető és nagyon mívelt. Hő népbarát. Hivatalos ügyességére nézve a Jogban Jártas, és a legjelesebb capacitasok iVi egyike. Kü­lönösen a rögtönzött politikai ékesszólás neki nagyon díszlett és hódított. Mint ama híres francia költészről, Racine-ről** életírója megjegyzé, miszerint az oly szép szavú férfiú volt, hogy - ha az Isten ítélőszéke előtt valamely bű­nös léleknek ügyét ilyen szózat vinné, - lehetetlen, hogy neki a mennyek ka­pui meg ne nyílnának: úgy Vidos József szaváról elmondhatni, mely oly me­leg szívből, oly tisztán, könnyűden és népszerűleg áradozott, hogy annak vi­szont minden szívek kapui megnyíltak, valahol és valamikor ő azt gyűlése­ken felemelte. E célra pedig neki a német nyelv is hatalmában állott. Átalján tevékeny, könnyen dolgozó, magát hamar feltaláló, mindenbe illeszkedni tu­dó. Politikai pályán élt az igazi elemében; gyűlési elnöknek született; de gyöngéd érzületénél és nem tökéletes physical jólléténél fogva forradalmi fér­fiúnak ő nem termett. Milyenné, hogy a körülmények őt mégis lenni erősza­kolták: az lett fő oka halálának legvérmesb életkorában. Következőleg ő is a forradalomnak esett áldozatul. ... 23. § AUGUSZTUS HÓ, FATÁLIS HÓ. [125-126. p.] A vidékünkre és beljebb Vas megyébe tartozandó megszökhetett vagy untaug­lich-nak c>( ' találtatott honvédeknek hazahullámzása - tartott nem csak e hó folytán, hanem Szeptemberben is; - és minden egy ily hazamenekült vándor­nak megpillantásakor lelkemben újból felbörzenkedett oly fájdalmas érzemé­nyek vegyülete, melyekhez nem hasonlítható semmi: Óh! jobb sorsra méltó sereg! E hon sok hű gyermeke. Rútul járt-el benneteket A sors forgó kereke. Sajnálunk titeket, szívünk mélyéből sajnálunk. Hanem vigasztalódjatok. KOSSUTH tudja neveiteket, azoknak drága lajstromát messze bujdoklásaiban is Magával hordozza; és valaha még visszatérvén, fejenként fog titeket előszó­lítani, hogy elvegyétek méltó jutalmát e mái napnak kiállott keservéért. Buj­doklásaitokban legyen vigasztaló énektek a 134dik szép zsoltár. Lám mind­járt támasztott Isten hatalmas pártfogót számotokra, Abdul-Meschid-ben, tí7 a nemes keblű fiatal török Zultánban. Áldja meg Isten e monarchát, ki ekkép­49

Next

/
Thumbnails
Contents