Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Tóth Péter: Edvi Illés Pál: „Vas megyei krónikák"

pen pártfogolja a népek szabadsági ügyét, és különösen a szomszéd magyarhoni szerencsétlen menekvőkét, - az orosz és osztrák zsarnokok dacára. ... 24. § [130-132. p.] És mostan, óh! én lelkem, dicsérd Istenedet, hogy - miután neked a nap alatt minden időben létezni kellett, - a szellemek atyja neked azt a kegyelmet engedte, hogy e magyar hazában KOSSUTH fényes korszakában hagyott élni, és tőlem lehelletét mind e pillanatig nem szívta vissza. Vajha láthatnám még az ő eljövetelét is, amikor aztán örömmel hallanám amaz ismét előhívó szózatot: „Uram! mostan bocsásd el a te szolgádat békességgel." Mert elég nekem, ez a kegyelem. Papi áldásom KOSSUTH-ra a távozóra. Te pedig népszabadságnak megesküdt bajnoka, hazámnak és egyházamnak ritka csillag alatt született fia, dicső és nagy még szerencsétlen létedben is: légy mély tisztelettel idvezelve tőlem, valamíg élek. Térdre omlóm az örömhírre, hogy a pokolbeli ármány tőreiből Te is kimenekültél szerencsésen. Áldjon meg az Úr téged tovább is kétes bujdoklásaidban; és őrizzen meg Téged! Kísérjenek mindenütt a választott őrangyalok seregei, drága életed fölött éber szemekkel vigyázva! Kedvezzenek jutásodhoz csillagok és elemek, mennyen földön! Találj minden helyen, hová eljutándasz, résztvevő nyílt szíveket, karokat, igaz ügybarátokat, és melletted felkelő elszánt harcosokat azon magasztos szent szándékhoz, melyet hű kebledben hordozsz! Rólad emlékezem, valamikor szobámban rejlő piros bankjegyeidet a magyar felírású húszasokat és magát nemes arcképedet nézdelem, melynek élő alakja keblembe kitörölhetlen lángszínek közt él. Téged kísér mindenüvé gondolatom. Utánad sírok írószobámban, emberi szemtől nem láttatva. Édes álmaimban Téged látlak. Éretted imádkozik szívem, szájam, estve, reggel, titkon, nyilván, magán és enyimekkel. - könyörögvén az egeknek, hogy Téged tartsanak meg nemzetünknek. És hozzanak vissza karjaink közé sértetlenül minél előbb! Oh, hogy életedet tenger veszély vagy emberi gazság ki ne oltsa; - mert míg élőnek hallak, addig a jobb jövőben vetett hitem szilárdul áll, mellyel bús népemet is vigasztalni nem szűnöm meg. Oh! hogy térj hamar ismét haza, hű kísérőiddel együtt, diadalmasan és teljes kormányzói glóriában! Szégyenítsd meg elleneidet, tipord lábaiddal a gyalázatos despotizmusnak összes jelvényeit: hozd hallatlan szertefutkozásra a koronás tyránokat, hogy lábaiknak biztos álló helyet, fejőknek nyugtos ágyat ne leljenek sehol; sehol, se tengeren, se szárazon, és menekvésre bé ne fogadja őket a föld színén semmi zugoly! Járdalj név szerint a lerombolt habsburgi királyi széknek darabjain; arasd milliók zajos háláját, töltsd bé nemzeted szívét soha nem élvezett örömökkel; vívd ki a szép magyar honnak függetlenségét, és valósítsd ama jóslatot, miszerint Istennek titkos tanácsából Te vagy elválasztva még édesanyádnak méhében, hogy légy az elnyomott „népek megváltóig"! Boldog viszontlcitásig, Isten Veled, nagy férfiú!

m 50