Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Németh Tibor: Tungli Gyula: Szülőföldünk Kemenesalja

A megemlítés szintjét sem érte el és fájdalmasan hiányzik a kötetből - többek között - Czencz János (1885-1960) ostffyasszonyfai és Illés Árpád (1908-1980) kisköcski származási! festőművészek, a Martonfalváról (ma Kemenespálfa része) származó Martonfalvai Imre (1510?-1591), az egyik első magyar önéletírás szerzője. Örültünk volna, ha a kemenesmagasi illetőségű Guoth Kálmán (1912-1949) történész neve feltűnik a kötet hasábjain, hiszen tragikusan rövid életében a magyar történetírás legnagyobb tehetségei közé tartozott és neki köszönhetjük például Hunyadi Mátyás pontos születési dátumának kiderítését. A szócikkek szerkezeti felépítése során a szerző a bevezető szakaszban az illető rövid életrajzát közli lexikális források (elsősorban a „Magyar életrajzi lexikon", a „Magyar irodalmi lexikon" és az „Új magyar irodalmi lexikon") alapján. Ez az idézés azonban nem mindig a legpontosabban sikerült. A Berzsenyi Dánielről szóló szócikk első mondata a „Magyar életrajzi lexikon" szerint eredetileg: „A felvilágosodás és a romantika közötti korszak nagy lírikusa, a klasszikus verselés kiemelkedő mestere; az MTA r. tagja (1830)." Az átiratban már ez szerepel: „A felvilágosodás és a romantika közötti korszak nagy mestere, az MTA tagja (1830)." Az „elegáns" rövidítés nem feltétlenül szerencsés idézés esetén s főleg úgy, hogy az eredeti szöveg tartalmilag csonkul. Az akadémiai tagság különben máshol is kísért, hiszen Kis Jánosnál szintén csak ennyi szerepel: A Magyar Tudományos Akadémia tagja, holott könnyen kideríthető, hogy rendes taggá választották. Györké Józsefnél (1906-1946) nagyon „rendes" dolog az összeállítótól, hogy 1945-től levelező, 1949-től pedig rendes tagként tünteti fel, de a tudós könyvtáros posztumusz sem részesült ebben az elismerésben. Valószímíleg nem lett volna haszontalan feltüntetni a könyvtáros foglalkozás mellett azt sem, hogy 1945. június 7-től haláláig a nemzeti bibliotéka, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója volt. A különböző névváltozatok ritkán kerülnek feltüntetésre a kötetben, mint ahogy ebben az esetben sem: Györkét eredetileg Georgovits Józsefnek hívták. Az életrajzok megformálása nem nélkülözi a kortársakat érintő személyes vonatkozásokat sem. A kötet lapjain ennek alkalmazására találunk pozitív példát, amikor Káldi János özvegye levélben értesítette a szerzőt, hogy a költőnek egy kötetre való, több mint kéttucatnyi verse van a Kemenesaljáról. Negatív példa gyanánt azt a bekezdést lehet említeni, amelynek az lehetne a címe: „Hogyan nem találkoztam Bertha Bulcsúval?" A két véglet között a szubjektív megjegyzések széles skálája található és helyezik egyéni látásmódú megvilágításba a kemenesaljai Pantheont. A stílus néha megbicsaklik és ilyen mondatokhoz vezet: „A szakirodalom szerint Kresznerics Ferenc portréját 1993-ban Dobi (!) Mária, Tóth Péter és Hegl (!) István rajzolták meg." Igaz, hogy a Vasi Szemle Kresznerics-tanulmányainak gyűjtőcímében Kresznerics portréja szerepel, de szövegösszefüggésből kiragadva zavarólag hat, különös tekintettel arra, hogy Dobri Mária, Tóth Péter és Heigl István sem grafikus és Kresznericsről - tudomásunk szerint - nem maradt fenn képi ábrázolás... 90