Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Németh Tibor: Tungli Gyula: Szülőföldünk Kemenesalja

A kötet egyik neuralgikus pontja a bibliográfiai apparátus kérdése. Nyilvánvaló, hogy a szerző nagy és sok helyről származó anyagot dolgozott fel az anyaggyűjtés során, azonban így is akadnak olyan összefoglaló művek, amelyek nem hiányozhatnak egy ilyen reprezentatív összeállításból. Dukai Takách Juditnál mindenképpen fel kellett volna sorolni R. Kocsis Rózsa monografikus igényű bölcsészdoktori értekezését, amely „Dukai Takács Judit élete és költészete" címmel 1972-ben jelent meg. Berzsenyi Lénárdot illetően nem kerülhető ki Barsi József „Utazás ismeretlen állomás felé" címet viselő, 1988-ban napvilágot látott kötete, amelynek több mint 200 oldalt felölelő második felében Berzsenyiről szóló tanulmány található és rajzai is megtekinthetők. Eötvös Loránd celli tevékenységéhez alapvető forrásmunka a szintén hiányzó „Eötvös Loránd sághegyi expedíciója" című, 1972-ben megjelent füzet, amely az előző évi tudományos emlékülés anyagát tartalmazza. Weöres Sándornál nem szerepel a jegyzetek között a „Magyar Orpheus" címmel 1990-ben kiadott emlékkötet, amely bőségesen tárgyalja Weöres csöngei gyökereit is. A kemenesaljai településekre vonatkozó „Helynevek etimológiája" című tanulmányban a szerző kivonatosan közli Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótárának (Bp. 1978.) vonatkozó szócikkeit. Meg kell jegyeznünk, hogy azóta a mű 4. bővített és javított kiadása is megjelent 1988-ban, ami messzemenően indokolta volna a cikk adaptálását az új editióhoz. A mii végén található egy oldalas kronológia megpróbálja a lehetetlent: 52 dátumhoz kötni a térség történetének legfontosabb állomásait. Általában csak az évet adja meg, de négyszer kivételt tesz és a hónapot, napot is megjelöli Batthyány Lajos jánosházi kiszabadítási kísérlete, a Ság hegyi bazaltbánya megnyitása, Celldömölk II. világháborús amerikai bombázása és a várossá avatás esetében. Érzésünk szerint nem lett volna haszontalan más jelentős eseményeknél (pl. a vasút 1871-es megnyitása) sem a pontos időpont közlése. A terjedelem szabta szűk korlátok között is helyet kaphatott volna az országos hírű katolikus templom 1748-as felszentelése és a Szakmunkásképző Iskola átadása. A kötetben fellelhető a szerző „Izsákfa évszázadai" című művének bemutatóján elhangzott beszéde. Ebben így fogalmaz: „Kemenesaljáról eddig három jelentős helytörténeti könyv jelent meg: Porkoláb István Celldömölkről (1927), dr. Lengyel Pál A Sághegyi őstelepről (1964) és Mesterházy Sándor Ostfryasszonyfáról és Csöngéről (1981) írt helytörténeti monográfiája. Boldog vagyok, hogy ezt a sort negyedikként szerény munkámmal én folytathattam." Valószínűleg ebbe a sorba kívánta illeszteni - talán nem is jogtalanul - újabb opusát a jeles helytörténész. A recenzens azonban nem mehet el szó nélkül amellett, hogy Pacher Donát: „A dömölki apátság története" című, 1912-ben megjelent 644 oldalas adatokban gazdag könyve megemlítésre sem került ezenkívül Koptik Odónál sem, holott néhány oldalas ismertetéseket feldolgozott a szerző, de ebből a könyvből a Koptikkal foglalkozó 185 oldalas részt nem... 91