Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Németh Tibor: Tungli Gyula: Szülőföldünk Kemenesalja

TUNGLI GYULA: SZÜLŐFÖLDÜNK KEMENES­ALJA Celldömölk, 1999. 181, [8] p. Nagy öröm kézbe venni a szép kiállítású kötetet, amely a Pauz-Westermann Kiadó munkáját dicséri. Nehéz feladatra vállalkozott Tungli Gyula, amikor megpróbálkozott azzal, hogy (részben) pótolja Kemenesalja életrajzi lexiko­nát. Üj könyvének háromnegyedét e témakör feldolgozása adja, míg a fenn­maradó részben a szerző vegyes, helyismereti tárgyú tanulmányai (helynevek etimológiája, Kresznerics-megemlékezés, Kemenesalja népi vallásossága stb.) kaptak helyet. A teljes külső borítót a Ság hegy „szélesvásznú" panorámája foglalja el, a képbe úsztatott kemenessömjéni Berzsenyi-kastély és a celldö­mölki Árpád-kori romtemplom fotójával. A tájat ismerők számára magától ér­tetődőek e képi ábrázolások, de szerencsés megoldás lett volna a szöveges beazonosítás is a címlap hátoldalán a fotók készítőjének megjelölése mellett. A tájékozódási/tájékoztatási pontok felemássága sajnálatos módon embléma­szerűén jellemző az összeállítás egészére. A kötet zömét kitevő életrajzi kislexikon „Jeles kemenesaljai személyisé­gek" címszó alatt 30 mini portrét tartalmaz a születési évek kronológiai sor­rendjében. Ehhez a részhez szervesen kapcsolódik a „Kislexikon" elnevezé­sű függelék, amelyben a fenti névsorba - különböző okok folytán - be nem került 53 személy életének 1-12 soros ismertetése kapott helyet. Ez a sza­kasz erősen emlékeztet Csáky Károly nemrégiben megjelent „Honti arckép­csarnok" című gyűjteményére, amely hasonló szerkezeti elvek alapján épül fel. A recenzens a „Kislexikon" alá bezsúfolt karcolatok helyett hasznosabb­nak tartotta volna, ha az arra méltók bekerülnek az alapnévsorba, tovább gaz­dagítva azt. Eberhardt Károly (1825-1906) tábornokról például kéziratos ta­nulmány is készült, amely a Kresznerícs Ferenc Könyvtárban megtalálható, de a könyvben irodalomként csak a „Magyar életrajzi lexikon" szerepel. Hor­váth Elek (1822-1876!), akinek nevéhez fűződik Celldömölk legújabb kori fejlődésének megalapozása és négyszer is megszerezte az országgyűlési man­dátumot, szintén itt kapott csak helyet, pedig több önálló cikk - például Til­csik György tollából - is feldolgozta életútját. Koltai Vidos József '48-as sze­repe és jelentősége közismert a helytörténészek körében, ehhez képest a 4 sornyi ismertetés - már csak a forradalom és szabadságharc 150. évforduló­jának okán is - soványra sikeredett. Különösen szomorú Horváth Zsigmond bemutatása, akiről mindössze ennyi található a kötetben: „1833-ban Keme­nesaljáról a Magyar Tudós Társaság tagja lett" A szűkös terjedelem adta kor­látok között itt csupán annyit tudunk megjegyezni, hogy Horváth Zsigmond 1782-ben született Kisköcskön, teológiai tanulmányait követően 1806-tól 18 éven keresztül Csöngén volt evangélikus lelkész, majd 1833-ban lett a Ma­gyar Tudós Társaság levelező tagja, és 1845-ben Kővágóörsön hunyt el. 89

Next

/
Thumbnails
Contents