Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - MŰHELY - Bariska István: „Otthonról én mások megbecsülését és toleranciát hoztam." - Beszélgetés Johann Seedoch burgenlandi levéltár- és könyvtárigazgatóval -

Utánaszámoltam a publikációs jegyzékedben. Közel kilencven tanulmányt, cikket írtál Burgenland történetérről. Te találtál rá a témáidra, vagy a témák találtak meg téged? Inkább én választottam ki őket. Persze volt olyan, amikor valóban a téma talált reám. Általában az ember felkérésre írt, pl. a jubileumi kiadványokban, a rádióadásokban vagy előadások esetén. Ilyenkor az a kérdés, hogy megcsinálod vagy sem. Sajnos, nagy művek összeállítására nem maradt időm. Talán, majd ha már nyugdíjban vagyok. Milyen terveid vannak? Ha az egészségem engedi, szívesen részt vennék egyik-másik nagyobb munkában. Már jelezték azoknak a falvaknak a polgármesterei, ahol ifjúságomat töltöttem, hogy szeretnék megíratni a települések, az azokat körülvevő egykori uradalmak történetét. Ezúttal jeleztem, hogy csak határidőt ne kérjenek, mert akkor jobban tudok dolgozni. Ez azt jelenti, hogy ebből akár három könyv is lehet a jövőben. Szeretnék kisebb közleményeket írni a Burgenlandische Heimatblätter számára is. Az otthoni anyag rendezése után nyilván tovább tudok dolgozni a Burgenland topográfiai munkálatain, így pl. ebben Oberpullendorf (Felsőpulya) járása következne 1848 után. Jó lenne dr. Pricklérrel megcsinálni a Burgenlandi Települési Névkönyvet (Burgenländisches Siedlungsnamenbuch), hiszen az 1950-es években megjelent Kranzmayer-féle kiadás már elavult. Úgy néz ki, továbbra is részt tudok venni a nomenklatóra bizottság munkálataiban. S persze az otthoni munkák is várnak, a kert is vár, amellyel mindig szívesen foglalkoztam. Azt hiszem nagyon fog hiányozni nekünk a személyiséged. Nemcsak nekünk, hanem környezetednek is. Hiányozni fog a sokoldalú nemzetközi kapcsolatokban is. Milyen üzenetet hagysz a következő generációra? Az bizonyos, hogy az egyesített Kulturabteilungban nagy feladat vár a levéltár és a könyvtár dolgozóira. Úgy is, mint a nemzetközi rendezvények résztvevőire, úgy is, mint a történeti feltárás alanyaira. A következő generáció már rendelkezik az 1969 óta kiteljesedett kapcsolatokkal és tapasztalatokkal. És megvannak azok a személyiségek, akik ezt tovább tudják csinálni. És én biztos vagyok, hogy nincs pótolhatatlan személyiség. Kedves Johann, biztos vagy te ebben? Tudom, hogy a magam szerepét egy kicsit mindig relativizáltam, de nekem ez volt a munkastílusom. A nagy pápa, XXIII. János egy mondása jut eszembe, persze nem abban az összefüggésben, ahogy ő azt használni megengedte, ahol is a maga személyét az egyházhoz viszonyítva, amelynek szolgálója volt, nem tartotta fontosnak. 0 azt mondta: „Johannes, nimm dich nicht so wichtig!", ami annyit tesz szabad magyar fordításban: „János, nem vagy te oly fontos". Köszönöm a beszélgetést, ez zárszónak is szép volt. U