Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - MŰHELY - Bariska István: „Otthonról én mások megbecsülését és toleranciát hoztam." - Beszélgetés Johann Seedoch burgenlandi levéltár- és könyvtárigazgatóval -

Annak idején azonban nem ebben a kormány épületben működött az intézet, ugye? Nem. A levéltár és a könyvtár nagyobb része az ún. Leiner-házban működött, ahol a könyvtár a kétszáz éves Leiner-ház szép ovális termében volt elhelyezve. A hivatali szobák azonban az alagsorban kaptak helyet. Az ún. regisztratúra-anyagot (Regierungsarchiv) tároló rész állapota azonban kedvezőtlen volt. A történeti levéltári anyagot a Ferences-kolostor harmadik emelete őrizte afféle letétként. Jó kollektívát találtál itt? Hogy itt maradtam, abban az sokat segített, hogy itt nagyon jó légkört és kollégákat találtam, akik már hallgató koromban is igen szívélyesek voltak hozzám. Akkor már házas voltál? Nem. Csak hat évvel később, 1969-ben nősültem, tehát a választásomban teljesen független voltam. így az első éveket teljesen a hivatalnak szentelhettem. Van itt ez intézmény, amelyről feltétlen beszélnünk kell. Ez a Mogersdorfi Kultúrtörténeti Szimpózion. Van egyáltalán hasonló, határon átnyúló intézmény Ausztriában? Amennyire én tudom, ilyen nincsen. Bilaterális intézményekről alkalmasint tudok a tartományok és a szomszédos országok között, de ehhez hasonlóról nem. A szimpózion voltaképpen a szentgotthárdi csata 300. évfordulója alkalmából megrendezett nagy jubileumra megy vissza, amelynek színhelye Szentgotthárd/Mogersdorf volt. Ez szimbolizálta tulajdonképpen a kereszténység első győzelmét a török felett, erre emlékeztet az akkor emelt nagy Fehér-kereszt is a hegyen. Ezen részt vett a szövetségi állam- és kormányvezetés, nem kevesebb, mint tízezer ünneplő-emlékező emberrel. Ebből nőtt ki maga a szimpózion? Igen. 1969-ben létrejött az első Mogersdorfi Szimpózion egyelőre még burgenlandi résztvevőkkel. Ezután hívtunk magyar résztvevőket Vas megyéből, majd szlovén munkatársakat Szlovéniából. S felmerül a kérdés, vajon nem lehetne-e kibővíteni az egészet nemzetközi szimpózionná. A résztvevő államok politikusainak, kultúrpolitikusainak két éves előkészítése után sikerült is határon átnyúló rendezvénnyé tenni a konferenciát. 1971-re eldőlt, hogy nemzetközivé válik a rendezvény, így 1972-ben már Kőszegen, majd Mariborban került sor a rendezvényre. 1972-ben a Horvát Szocialista Köztársaság is bejelentette csatlakozási igényét, végül a Stájer Tartománnyal öttagri Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózionná nőtte ki magát a mogersdorfi rendezvény. 41