Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - MŰHELY - Bariska István: „Otthonról én mások megbecsülését és toleranciát hoztam." - Beszélgetés Johann Seedoch burgenlandi levéltár- és könyvtárigazgatóval -

Es Mattersburg (Nagymarton)? Nagymartonban a középiskoláimat végeztem a reálgimnáziumban. Itt a Katolikus Diákotthonban laktam. Nem véletlen, hogy az Österreichisches Städtebuch sorozatban reám bízták Mattersburg (Nagymarton) történetének a megírását (1996), amit én a nyolc, ott töltött szép év után szívesen vállaltam. De sportoltam is. Sőt, tagja voltam a tartományi ifjúsági labdarúgó válogatottnak is. Nem csoda, ha olyan szép emlékek fűznek oda. Itt aztán már foglalkoztam Mattersburg (Nagymarton) történetével pl. a Mattersburgi grófokkal. Az érettségi után a történelem és latin szakot választottad, miért? Szüleim teljes szabadságot adtak a választásomban. Azért esett ezekre a döntésem, mert mindkét tárgyban kitűnő tanáraim voltak. A történelmet dr. Gottfried Gröller, a latint dr. Edmund Zimmermann tanította. A tárgyak iránt lelkesedést és érdeklődést ők ébresztették fel bennem. Különösen a görögrómai kort szerettem, a latinban pedig a nyelv szerkezete bűvölt el. Rajta tudtam a német nyelvtani ismereteimet is tökéletesíteni. Mint jelentettek számodra a bécsi egyetemi évek? Bécs kemény első évvel kezdődött számomra, mert először le kellett érettségiznem görögből, hiszen a reálgimnáziumban nem tanultam görögöt, csak fakultatív. Érdekes, hogy ott is először az ókor-tanulmány okát szerettem. Sőt, először ebből szerettem volna disszertálni. De aztán átkerültem dr. Alphons Lhotsky professzor úrhoz az Osztrák Történeti Intézetbe, mert az egyetem ott nem tanszékekre, hanem intézetekre tagolódik. Az ő javaslatára kerültem a Burgenlandi Tartományi Levéltár igazgatójához, ahol a már említett diszszertáció témáját kiválasztottuk 1700-1848 között. Magyarországról kaptuk meg a mikrofilmeket, akkor még érdekes módon csíkokban és a falra kellett vetíteni az anyagot. Hosszú hónapokig dolgoztam rajta. Már ekkor rákérdeztek, hogy vajon nem akarok levéltáros lenni. Milyen rendje van a doktoi'i disszertáció megírásának Ausztriában? A mostani rendjét nem ismerem, noha egyik fiam is ezen a szakon van. Akkor azt terveztem, hogy történelem-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzek. De a disszertáció előfokaként szakdolgozatot lehetett írni. Akkor még nem volt a ma már általános magister-fokozat, mint ma, hanem mindkét szakból szakdolgozatot kellett írni. Mód volt arra azonban, hogy a szakdolgozatot doktori disszertációvá fejlesszük. Persze főtárgyakból, filozófiából és pszichológiából szigorlatozni kellett. És természetesen meg kellett védeni a disszertációt. De minthogy jelentkeztem az Osztrák Történeti Intézetbe, ahol a levéltáros-képzés folyt, ezért nekem a disszertáció megírását elfogadták feltételnek. 39