Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

2. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: Újabb adalékok a Szombathelyt ért 1945. március 4-i légitámadáshoz

sze felől repült kötelék formában északi irányba. Számuk 20-30 között lehetett és kondenzcsíkot húztak maguk után kb. 5000 m magasságban. Figyeltük a gépeket addig, míg a várost el nem hagyták. Nemsokára Kámon, Herény magasságában visszafordultak, ekkor gyorsan leszaladtunk a pincében kialakított óvóhelyre. Azonnal ledobták az első bombaszőnyeget a vasút környékére. A föld remegett a robbanások sorozatától, a gyomrom pedig a repülőgépmotorok dübörgésétől. Félelmetes volt. A bombák kioldása után fütyülésüket becsapódó robbanások követték; ez megismétlődve mindig közelebb jött hozzánk. A negyedik hullám után kis szünet következett. Kimentünk az udvarra, onnan láttuk, hogy a nagytemplom teteje hiányzik és por, meg füst száll a levegőbe. Erre felrohantam a padlásra és mivel az ablakból jobb kilátás nyílt, onnan „közvetítettem" apámnak a látványt. ,fván, gyere le, a gépek újra visszakanyarodtak'''' hallottam apám sürgető hangját. Alighogy leértem a pincébe, körülöttünk már kilenc bomba robbant, szerencsére az utcán, a kertekben, s a be nem épített telkeken. Amikor feljöttünk a pincéből szomorúan állapítottuk meg, hogy a háztetőn nincsenek cserepek, kitörtek az ablakok, az ajtók kirepültek tokjaikból, a szobák tele voltak földdel, a falak meg voltak repedve. A legközelebbi bomba mintegy 20 m-re robbant a házunk előtti üres telken. Csak a véletlen szerencsének köszönhetjük, hogy életben maradtunk. Később mi is körüljártuk a várost és láttuk a pusztítást. Nemsokára hidegebbre fordult az idő, szállingózni kezdett a hó is. Mivel egyetlen ép ablak nem maradt házunkon, a szomszédnál kellett aludnunk. A bombatámadás áldozatává lett egyik Püspöki iskolai társunk, Kollarics István, 10 éves volt, mint mi. Könyvedben a neve nincs feltüntetve, a családjáé igen, a Mátyás király u. 38. sz. alatt laktak. Különben a halottak száma jóval nagyobb volt, mint Te jelzed. Amint írod, a város tele volt menekültekkel, akiknek személyi adatai hiányosak lehettek ebben a káoszban. Március 4-e után - minden kisriadókor - több száz szombathelyivel együtt kimentünk az oladi dombra, onnan néztük a város bombázását. Azt hiszem, hogy az oroszok bejöveteléig az amerikaiak egy alkalommal a vasutat bombázták. A németek ugyan lőtték őket Bofors ágyukkal, de a gépek oly magasan repültek, hogy a lövedékek alattuk robbantak. Két nappal az oroszok bejövetele előtt egy éjjeli bombatámadást otthon, a pincében éltünk át. Mikor vége volt, óriási tűz pusztított az Ezredévi park irányában. Nagy fenyőfák, mint fáklyák égtek kb. 50-60 m magas lánggal. Azt hallottuk, hogy a németeknek volt ott elásott benzinraktáruk." Zsoldos Gyula helybéli polgár, mintán elolvasta tanulmányomat, felhívott telefonon. Megkérdezte, érdekelne-e, ha elmondaná akkori emlékeit. Örömmel mondtam igent, hiszen minden előkerülő történet, adat, a jobb megismeri