Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

2. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: Újabb adalékok a Szombathelyt ért 1945. március 4-i légitámadáshoz

rést szolgálja. így került birtokomba az a négy gépelt oldal,

7 amelyben Zsoldos Gyula akkori élményeit rögzítette. 0 1944 nyarán, mint szünidős diák, a szombathelyi repülőtéren dolgozott. Abban az évben a szombathelyi kereskedelmi iskola második osztályába járt, de a tanítás - 1944. április l-jén - a háborús események miatt abbamaradt. így emlékezik a kor eseményeire: „1944 májusában a szombathelyi repülőtérre mentem dolgozni, a pénz mellett vonzott a nem veszélytelen élmény, a repülőgépek közelsége. Kezdetben a repülőtér bejáratától jobbra egy nagy víztároló építésén dolgoztam, majd átkerültem az új kifutópálya építkezéséhez. Júniusban diák-munkatáboi'ba hívtak be, egészen véletlenül szintén a repülőtérre. Innen augusztus 6án tudtam eljönni, felmentettek a munka alól. Az 1944. augusztus 8-i sztálingyertyás kivilágítást már a szőllősi Tóth Kái'oly malomtulajdonos alkalmazottai által készített bunkerból figyeltem. 1944. október 21-én a Sólyom u. 56. sz. alatti családi házunkat egy légiakna romba döntötte, mely a konyhától 2 m-re, egy kerékpáira esett, s csak az utcai főfal maradt meg. Elpusztult egy 200 kg-os disznó, 33 tyúk, egy kecske, csak egy fekete tyúk és egy fekete macska maradt meg. Az utóbbi három nap múlva adott életjelt magáról, addig a légnyomás elkábította, a romok alatt feküdt. Semmink sem maradt, minden elveszett, a lakás, a bútorok, ruhák, a ház felszerelése mind semmivé vált. A kerékpárból egy kis dai'abot sem tudtunk később fellelni. Apám életét az mentette meg, hogy a robbanás helyétől mintegy 40 m-re ásott bunkerba még be tudott ugrani, s a cikk-cakkban elkészített árok falai a légnyomást felfogták. Szerencsére én és családom a légiriadó jelére elhagytuk házunkat, s az előbb említett szőllősi óvóhelyre szaladtunk. 1945. március 4-én, mint később kiderült, már a romokat érte találat. A bombázás után Tavasz utcai szükséglakásunkból elindultam bébid romos házunkhoz, kíváncsi voltam, hogy arrafelé mi történt. A rövidebb utat választottam, utam a volt SZFC pálya melletti szántóföldön át vezetett a vasútvonal felé. A szántóföldön egymást érték a bombatölcsérek, több német katona holttestét láttam. Borzalmas volt. (Visszafelé a Szent Márton utcában ismét rettenetes látvány fogadott: Schöntag György fuvarozó oldaldeszkával felszerelt lovaskocsijába felismerhetetlen emberi maradványok, testrészek voltak feldobálva). Hadd mondjak el még egy érdekes történetet. Családi házunk 1930. évi építésekor szüleim az utcai falba egy 35x30 cm-es mélyedést építettek, melybe az építkezés befejezése után szépen színezett Szűz Mária-szobrot helyeztek el egy kis üvegablakkal lezárva. Az október 21-i bombázás után csak az utcai főfal maradt állva, meg a falifülkében lévő Mária-szobor. Még az üvegablak sem törött be. Amint már említettem, 1945. március 4-én ismét találatot kapott házunk. A bomba a Szűz Mária-szoborral még álló főfal alapzatába fúródott, el32