Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

2. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: Újabb adalékok a Szombathelyt ért 1945. március 4-i légitámadáshoz

Kiértékelése első részében szomorúan sorolta fel azokat a hiányosságokat, amelyek a légoltalom területén mutatkoztak. Szövegében erős kritikával élt, de azért tudnia kellett, hogy gondosabb védekezésre sem megfelelő idő, sem pénz nem volt, s ilyen erős ellenséges légierővel sem számolt senki. Rendkívül tanulságos jelentése azon része, ahol az önkéntes segítők nagy számát (5.000 ember) említi, ők a bombázás után azonnal megkezdték az életmentést, illetve az élőknek a romok alóli kiemelését. Ez a borzalmak között is szép példája volt az emberi összefogásnak. Meglepően gyorsan helyreállt a vasúti forgalom és a közműszolgáltatás. Perdöntőek azok az adatok, melyeket az áldozatokról közölt. Szerinte a halottak száma összesen 438 volt, ebből 42 honvéd, 24 német katona és 372 polgári egyén. A második világháború Szombathelyen című könyv függelékében a szombathelyi halottak adatai - elhalálozásuk időrendi sorrendjében - fellelhetőek.

5 Ezeket átnézve megállapítottam, hogy e lista szerint az 1945. március 4i támadásnak 293 szombathelyi lakóhelyű áldozata volt. Összevetve ezt Törseök adataival az is Idderiil, hogy a Szombathelyen tartózkodó menekültek közül 79 civil halt meg. Véleményem szerint elvethetjük a halottak számára vonatkozó - a bevezető részben említett - kritikákat. Törseök Károly ezredes 1945. március 20. után is végezte munkáját, figyelmeztetett a leselkedő veszélyre, hangszórón és újságcikkben hívta fel a még itt tartózkodó polgárok figyelmét a követendő magatartási szabályokra. Teljesítette kötelességét. Kilenc nap múlva bevonultak Szombathelyre a szovjet csapatok. A következőkben két szombathelyi kortárs visszaemlékezését közlöm; leírásaik - a szemtanú hitelességével - bővítik a korról, de főleg 1945. március 4-éről való ismereteinket. Az alábbi visszaemlékezést Szterszky Iván barátom leveléből idézem.

0 Együtt jártunk a Püspöki iskolába, a Premontrei, majd a Nagy Lajos Gimnáziumba. 1956 után Kanadában telepedett le, ötvös és ékszertervező, tehetséges festő. 1997-ben festményeiből Szombathelyen aukciót rendeztek, s ennek bevételét a Zeneiskola-alapítványnak ajánlotta fel. 1945. március 4-ére és az azutáni időkre így emlékezik: ,/\hogy visszajöttem Montreálba, nagy érdeklődéssel olvastam Emlékkönyvedet. Mint ahogy említettem, én is foglalkoztam már a március 4-i bombatámadás eseményeivel. Főleg azokat az impressziókat vetettem papírra, melyeket családommal együtt átéltem. A Te leíiúsod nagyban megegyezik az én visszaemlékezéseimmel. Szép, márciusi napos délelőtt volt, néhány átvonuló fehér felhővel. Az időpontot nem tudom, de a kisriadó 10 és 11 óra között lehetett, majd ezt követte a nagyriadó. A Szegedy György né u. 26. sz. alatt laktunk az Akacs Mihály u. sarkán. Az udvarról figyeltük az első Bomber Squadron-t, amely a város délkeleti ré30