Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

1. szám - ADATTÁR - Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok 5. A vasi népnyelv egykori „kutatói"

zött Dukai Takács Judittal, Horváth József El ékkel és a szombathelyi líceum paptanárával, Bitnicz Lajossal tartott személyes kapcsolatot. Látogatásain kívül álcár tőlük is kaphatott nyelvjárási adatokat. A Magyar Tájszótárban elsősorban székely tájszavalc beküldőjeként szerepel, vasi kifejezései valójában elenyésző mennyiségűek. Kis János (1770-1846), Berzsenyi felfedezője és Kazinczy barátja egy ideig a Vas megyei Nemesdömölkön volt lelkész. Nyilván ez idő alatt jegyezte fel azokat a tájszavakat, amelyeket az ő gyűjtésére hivatkozva közöltek. Befejezésül egy olyan literátornak a tevékenységét érintem, akinek nyelvjárási adatai és megfigyelései méltán kerülhettek volna be a Magyar Tájszótárba. Nem is találhatunk elfogadható magyarázatot arra, hogy miért hagyták figyelmen kívül a Kresznerics Ferenc (1766-1832) által feljegyzett tájnyelvi kifejezéseket, alaki tájszókat és frazémákat.

1 Az egykori paptanár a készülő „gyökerésző szótárához" (Gáldi László minősítése) az Emlékezet Segítsége, a Hébe-kori Philologyiai Gondolatok és a Magyar Köz-mondások című köteteiben rendszerezte az adatokat, értelmezéseket és fejtegetéseket. Gyűjteményeibe számos olyan nyelvjárási kifejezés került, amely mellett a feljegyzés helye, ideje, olykor pedig az adatközlő neve vagy társadalmi rangja, foglalkozása is szerepel. Az összegyűjtött tájszavalc nagyobbik hányada megtalálható a szótárában is. Olykor azonban egyik-másik adata kimarad, illetve köznyelvivé „szelídített" változatban fordul csak elő. A népnyelvi kifejezések többsége a lakóhelyéről, „Ságh"-ról származik, de szép számmal akadnak távolabbi - pápai, Veszprém környéki, zalai stb. - kifejezések is. A Magyar Szótár Gyökérrenddel és Deákozattal I-II. című muiilcát, illetve a szerzőjét ismertéle, sőt elismerték a kortársak. Az alsósági papot a megalakuló Tudós Társaság első tiszteleti tagjai közé válásztották, művét pedig posztumusz akadémiai jutalomban részesítették. A szótár gazdag nyelvjárási, frazeológiai és nyelvtörténeti adataira - a korábbi tájékoztatókat, ismertetéseket követően - elsőként Horvát István hívta fel az olvasók figyelmét. Dicsérő értékelésének, illetve javaslatainak azonban nem volt számottevő hatása. JEGYZETEK Szüy Kálmán: Egy feledésbe ment régi szótárunkról. = Magyar Nyelvőr (továbbiakban: Nyr) 1888. VII. sz. 307-314. p.; Tóth Béla: Wagner Ferenc Fhraseológiája. = Nyr 1893. X. sz. 459-465. p. Benkő Loránd: A táji nyelvtípusok szemlélete a XVTII. század második felében. In: Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből. Szerk Pais Dezső. Bp. 1960. 62-65. p. Eőrséglmek Leirása (...) Nemes-Népi Zakál György 1818dik Esztendőben. Szerk. és a bev. tanulmányt írta: Vörös Ottó. Szombathely, 1985. VI, 92 p. 70