Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Nagy Zoltán: Az őrség világa asszonyi szemmel

AZ ŐRSÉG VILÁGA ASSZONYI SZEMMEL Jól döntött Vas Megye Tudományos Szakbizottsága, s nemkülönben a Gazdag Erzsi Irodalmi Alapítvány Kuratóriuma, mikor e szerény küllemű, de gazdag tartalmú kötetet kiadásra javasolta, s a hozzávaló összeget biztosította. Vas megye néprajzi kincsestára 2. köteteként Gorza Sándor után ismét őrségi szerző, Avas Kálmánné, született Páti Irén válogatott írásai jelenhettek meg. Irén néni - hiszen aki ismerte csak így szólította - oly termékeny volt idős kora ellenére, hogy csak ámulni tudunk „az Őrség líiónikása" teljesítményén. 62 éves korától kezdve 14 éven keresztül, csaknem haláláig gyűjtött szenvedélyesen, s amit megtudott kicsi falusi világának messzi határai között, azt azon melegében kockás füzeteibe emlékezetére hagyatkozva le is írt nyomban. E vaskos kötetekből válogatott 1971-től 1985-ig a néprajzi pályázatok számára, s ezekkel az írásokkal minden esztendőben rendre díjakat is nyert. Szűkebb hazájában, mint egyszerű falusi asszonyt, tudást vágyó könyvtárost ismerték, ám a Szabad Föld, a Szövetkezet és a Vas Népe újságok néhány alkalommal hírt is adtak róla. Igazából a néprajzkutatók becsülték nagyra, bíztatták hasra, munkára folytonosan, amit ő nagy kedvvel tett szüntelen. Stílusa egyedi, anekdotázó volt, melyen nem akart és nem is tudott soha változtatni. íze van írásainak, benne van a visszatekintő múlt felidézésének szépsége, a frissen szerzett élmény üdesége, a kíváncsi ember világracsodálkozása egyaránt. Életművét vaskos kötetbe rendezhetnénk, hiszen több mmt kétezer(!) gépelt oldalnyi gyűjtést vetett papírra, melyből alig százat, ha publikált. Szerencsére kéziratát még életében megvásárolta a szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeum, pályázatait pedig a Néprajzi és a Savaria Múzeum őrzi hiánytalanul. M. Kozár Mária, e kötet szerkesztője nehéz feladat elé került, mikor a bő termésből válogatni kényszerült. A 102 kéziratból végül kettőt szerkesztett egybe, melyek átfogóan foglalkoznak az őrségi emberek mindennapi életével. Avas Kálmánné 1983-ban elkészült írásainak tematikus rendbe foglalt gyűjteményét úgy vélem minden olvasó nagy haszonnal forgathatja. Míg Gorza Sándor a falu történetéről, birtokszerkezetről, régi írások felfedezésével a szerekről, a reformátusságról, a kisnemesekről, s ezer más férfidologról írt a közeli Nagyrákos kapcsán, úgy jellemzők Avas Kálmánné női szemmel értelmezett pankaszi, s innen kiindulva őrségi horizontú hasai. A szántást úgy írja le, mint aki átélte a mezítláb járást az őszi hűs rögökön, de azt is elbeszélve, hogy e munka az első világháború kényszerszülte női tevékenysége volt, s maradt az is még az egy jó darabig. A vetés is asszonyi munkává lett itt, csak a kézi cséplést engedi át részben férfiaknak, akik a bikacsekenyből készült csépfejjel ütöttek dalla88