Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Gyurácz József: A hagyományos kovácsszakma élete és elmúlása Bük nagyközségben

Három részből állt: a) A főrész a kb. 6x6 méteres közvetlen munkahely, ahol a vasanyag teljes formálása, kialakítása, forrasztása, fúrása, reszelése stb. végbement. Itt helyezkedett el a lábbal működtetett, kb. két m nagyságú bőrfújtató, a satupad két satuval, szerszámos fiókokkal, a kéziliajtású vasfúrógép, a kb. 1 m' -es tönkön álló 98 kg-os kovácsüllő, egy rácsos állványon a különböző nagyságú és alakú kalapácsok és fogók, egy kis asztalka, amelyen a patkoláshoz használatos speciális szerszámok voltak, egy vízzel telt vödör, a falon egy kisméretű petróleumlámpa. A műhely falán, egymással szemben l-l kisméretű ablak volt, amelyen keresztül gyér világosság szűrődött be, de napfény sohasem, vagy alig jutott a munkahelyre. A különböző nagyságú és alakú szerszámok nem voltak egyszerűek még ehievezésükben sem. A legalább 15-20-féle szerszám elnevezései közül csak keveset jegyeztem meg, mivel édesapám rendszerint német nyelven emlegette őket. A fogók között alig volt kettő egyforma. Pl. volt rövid szárú, laposfogó (patkókészítéshez), hosszú szám, hegyes fogójú (csöves alakú készítményhez), hosszú szárú, kerek formájú (tömör rúdszerű darabokhoz) stb. Különböző alakú és formájú lyukasztók voltak. Pl. hegyes, kúpalakú („dami"), hegyes, szögletes lyukat vágó, külön folyamatos mélyedést vágó („setzhammer") stb. A bőrfújtató egy csövön át fújta a levegőt a tűztérbe, amelynek nagysága kb. 2 m volt, hogy oda egy kocsitengely, vagy egy keréksín is beférjen és ott forgatható legyen. A tűztérben, a tűzfészek mellett elfért még 2-8 lapátra való jó minőségű, apró szemű kovácsszén, amelyből szükség szerint rakott a tűzre a kovács. (A téli napokban előfordult, hogy én is, mint 4-5 éves gyermek, a tűztérben ülhettem egy bakon. Ott melegedhettem, ha kissé veszélyes volt is.) A műhelyben két kisebb üllő is rendelkezésre állt, amelyben apróbb munkákat volt célszerű elvégezni. (Kapa élesítése, szög egyengetése stb.) b) A műlielyböl egy nagyobb méretű, vastag faajtón keresztül lehetett kijutni a kb. 6x8 m-es patkolóhelyre. A faajtó kitárva állt téltől télig, hiszen egyedüli szellőző nyílása volt a műhelynek. Télen is csak behajtották, de be nem zárták a szellőzés miatt. A műhelyben kályha nem volt. A patkolóhelyen („a színben") patkolták a lovakat. Egyszerre két ló is befért a színbe. A patkolóhelyről egy rövid kis folyosón át lehetett bejutni a szeneskamrába, amely teljesen sötét volt. A patkolóhelyet és a műhelyt nagyméretű kapu zárta le, amely megakadályozta a behatolást. 66