Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Gyurácz József: A hagyományos kovácsszakma élete és elmúlása Bük nagyközségben

Gyurácz József (1895-1957) felsőbüki kovácsmester kb. 40 éves korában c) A műhelyhez tartozott még a kaloda, ami korábban a műhely mellett, az utcán helyezkedett el, később az udvarra került. (Mellékesen megjegyzem, hogy amikor még a kaloda az utcán volt, apámat megbüntették a csendőrök, mert nem volt cégtáblája. Apám egyszerű válasza az volt a csendőrök számára: ott a kaloda, erről mindenki tudja, láthatja, hogy kovácsműhely van itt.) A kalodába kötve vasalták az ökröket, teheneket. A szerkezet 4 fő faoszlopból állt, amelyek közé befért egy állat. A 4 oszlopot kétoldalt, kb. 1,5 méter magasságban l-l vízszintes fekvő fahenger kötötte össze. Az egyik henger forgatható és rögzíthető volt. Ugyanis a két hengert az állat hasa alatt összekötötte egy-egy erős bőrheveder. Ezzel úgy rögzítették az állatot, hogy kissé megemelték, hogy ne tudjon erőt kifejteni a lábával sem rúgáshoz, sem ugráshoz. A kaloda elején az állat fejét két fa közé fogták, a patkolandó lábat pedig kötéllel emelték egy rúdra, s arra rákötötték. A kovácsműhelyhez tartozó udvari rész elég nagy volt ahhoz, hogy 1-2-3 javítandó szekér is elidőzhetett ott egy-két napig. Édesapám, Gyurácz József (1895-1957) kovács családban született. Négytagú volt a család: a kovácsmester apa, alá a múlt század 70es éveitől űzte az ipart; az édesanya, aki a család sorsát meleg szeretettel, józan felfogással és szorgalmas munkával alakította; az idősebb testvér, akiből paptanár (piarista) lett, kiváló szónok volt és törvényszéki írásszakértőként is foglalkoztatták és a negyedik családtag: Édesapám, akiből „csak" kovács lehetett. Bükön végezte az elemi iskola 6 osztályát. A keresztény családi nevelésen kívül kiváló tanítói, nevelői voltak az iskolában is. 67