Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

ja ezt a kijelentést, arról nem is beszélve, hogy közvetlenül az árverés után a bírósággal még semmi dolga sem volt Martonfalvi Lajosnak. Az indoklás egészét egyfajta - a jogi nyelvhasználattól idegen - érzelmi töltet jellemzi. Rendszeresen használja Martonfalvi jellemzésére a „ravasz" kifejezést anélkül, hogy üidokolná a minősítés jogosultságát. Jellemző mondat a következő: „Hogy pedig nyerészkedési vágya a csalás szándékával párosult...". Egyetlen mondat sem utal korábban arra, hogy a vádlottat valamiféle nyerészkedési vágy jellemezné, legalábbis homályos, hogy bármiféle vágy a jog tárgyát képezné, és teljességgel érthetetlen, hogy ez a kifejezés hogy kerül egy bírói döntés mdoklásába. Nagy előszeretettel használja a szöveg a „gonosz" kifejezést a vádlott cselekedeteinekjellemzésére, ami szintén nem kelti tárgyilagosság benyomását. Ehhez kapcsolódik a motívum kérdése. Az világos, hogy a bíróság szerűit Martonfalvi Lajos csalást követett el, és a hivatalossá vált indoklásverzióban ez a csalás abban állt, hogy apjának nevét jogosulatlanul használta, pontosabban áhíéven árverezett. Azonban azt, hogy miért tette mindezt, homály fedi. A bú~óság nem fogadta el Martonfalvi Lajos vallomását, amelyben az apja üzleti ügyeiben már korábban is sokszor eljáró fiatalember tettét azzal magyarázza, hogy apja kedvében akart járni. Az ítélet koncepciója szerint viszont eleve nem akarta megvenni a birtokot. (Ez szöges ellentétben áll azzal a részlettel, ahol az mdoklás idéz a fiatalembernek az árverés utáni napokban apjához intézett leveléből, ugyanis kijelentette, hogy Baltavárat megvette.) Ellenkezőleg, „önhasznát elérni, vagy ennek meghiúsulása esetén másokat megkárosítani kívánt. " Azt viszont, hogy ez az „önhaszon" mi lett volna, arról nem ír az indoklást megfogalmazó előadó. Úgy látszik, a motívum hiányát voltak hivatva pótolni a vádlott „ravaszságára", „gonoszságára", „nyerészkedési vágyára", vonatkozó kitételek. Fontos megjegyezni, hogy az ítélet alapjául hivatkozott törvényhelyet - a polgári törvénykezési rendtartás 376. §-a - nehezen lehet az esetre vonatkoztatni. A fejezet a végrehajtásra vonatkozik, amelyen belül a 376. és az előző paragrafusok A végrehajtás korlátozása, vagy felfüggesztése alcün alatt szerepelnek. Maga a szöveg így hangzik: „Azon fél, ki a végrehajtás felfüggesztését vagy korlátozását hamis ürügy alatt, vagy valótlan körülmény előadása által eszközölte ki: az okozott kár és költség megtérítésén felül mint csaló büntettetik. E végből a bíróság a kellő mtézkedéseket hivatalból teljesíti." Itt a „fél" kifejezés nyilvánvalóan a végrehajtás elszenvedőjére vonatkozik, márpedig Martonfalviéknak a végrehajtáshoz nem volt közük. Ha ez a paragrafus alkalmazható lett volna bárkire, aki eljárásával az árverés elhalasztását idézi elő, csalásért el kellett volna 52