Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

ítélni mindazokat, akik a licit megnyerése után nem állják a vevő kötelezettségeit. Erre az esetre azonban külön törvényi szabályozás volt. Az ítélet kihirdetésére szeptember 10-én került sor, amelyre Szabó Ferenc ügyvéd a vádlott, Istóczy Sándor ügyvéd (Istóczy Szombathelyen praktizáló fivére!)' a károsultak képviseletében kapott meghívást. Fellebbezési jogával élt mind a királyi ügyész, aki a büntetés súlyosbításáért, mind Martonfalvi ügyvédje, aki az ítélet „marasztaló része ellen" nyújtotta be fellebbezését. A KIRÁLYI ÍTÉLŐ TÁBLA FELÜLVIZSGÁLJA A SZOMBATHELYI ÍTÉLETET A pesti királyi ítélő tábla, mint másodfokú bíróság, 1874. február 9-én kelt ítélete több szempontból is szöges ellentéte az elsőfokú döntésnek. Érvényes ez elsősorban magára a döntésre, hiszen a rágalmazásra és életveszélyes fenyegetésre vonatkozó felmentő ítélet helybenhagyása mellett (ezzel kapcsolatiban nem élt egyik fél sem fellebbezéssel) felmenti Martonfalvit a csalás vádja alól is, „fenyítő úton megtorolható cselekmény tárgyi tényálladékának meg nem állapíthatása miatt." Ugyanakkor az ítélet indoklása a maga áttekinthetőségében, logikus felépítésében és tárgyilagos hangnemében egyértelműen elüt az elsőfokú ítélet indoklási részeitől. 1. A szombathelyi királyi törvényszék indokolásának azon állítását, miszerint vádlott álnéven licitált, a királyi tábla nem tartja fenntarthatónak két okból sem. a. Először az első fokú döntés legfőbb tézisét, az álnév használatát cáfolja. Az árverésen közismerten több olyan személy voltjelen, akik Martonfalvi Lajost s apját is személyesen ismerték (Zalaegerszeg a legjelentősebb település Baltavár közelében, mindössze 25 km-es távolságban), tehát kizárt, hogy vádlott „nevét eltagadni akarva, az árverésnél álnév alatt szándékozott volna résztvenni." b. Másrészt a tábla leszögezi, mivel két ellentétes véleményű tanúcsoport szerepel az ügyben, semmivel sem valószínűbb, hogy az egyik állítása igaz, mint a másiké, így ezek a vallomások bizonyítékként nem használhatók fel. 2. Az árverési jegyzőkönyv kérdése új megvilágításba kerül, ugyanis az indoklás szerint „vádló kir. ügyész maga is beismeri, hogy a végrehajtó bíró a helyszínről a nélkül távozott el, hogy az árverési jegyzőkönyvet formaszerűleg és a törvény értelmében befejezze." A királyi ítélő tábla tehát egyértelműen úgy foglal állást, hogy az a tény, hogy vádlott nem írta alá az árverési jegyzőkönyvet, Istóczy hibájának tudható be. 3. A „vádlottnak azon állítólag nyerészkedési vágyra mutató tettéből", hogy a birtokot felkínálta Lenk Sámuelnek megvételre, „tekintve mi53