Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

val ellentétben Martonfalvi Sándornak adta ki magát. Ehelyett úgy tekinti, hogy ha azt mondta is, hogy „Martonfalvi Sándor részére", a „részére" szócskát olyan halkan mondta ki („szánt szándékkal"!) hogy azt a kiküldött bíró nem hallhatta. Azt azonban, hogy technikailag miként oldható meg, hogy valaki pont olyan halkan mondjon ki egy mondatot, hogy az első felét mindenki hallja, a második felét pedig csali a jelenlévők fele, már nem magyarázza meg. Az árverési jegyzőkönyvet „mint közokiratot" nem önmagában tekinti perdöntőnek, viszont úgy nyilatkozik, hogy ha a vádlott valóban úgy mutatkozott volna be a bánatpénz letételénél, ahogy állítja, az árverést vezető bíró elkérte volna az apjától kapott meghatalmazást. Ez az érvelés témánk szempontjából azért jelentős, mert éppen Istóczy felelősségét feszegeti. Tudniillik, problematikus határozottan tényként kezelni, hogy egy hivatalos személy mindig szabályszerűen jár el, ellenben tény az, hogy Martonfalvi Lajostól nem kértek meghatalmazást, s az árverést ezért meg lehetett semmisíteni. Valami miatt ez az érv kimaradt a végső változatból. A másik hosszabb szövegrész, ahol eltér a két változat, hasonló módon a szabálytalan árverési jegyzőkönyv kérdését feszegeti. Az első változat szerint ugyanis, ha vádlott aláírta volna a jegyzőkönyvet, „okvetlenül Idtűnnie kellett volna, hogy t. i. vagy az árverés előtt apja Martonfalvi Sándor nevét, mint magáét hamisan mondotta be, vagy apja nevének aláírásával visszaélt." Ezzel az indoklás újfent a fikció területére téved, és újra kimarad az indoklás végleges verziójából egy rész, ami az Istóczy által elkövetett formai hibára utal. Ugyanis azt, hogy mi történt volna, ha Martonfalvi aláírja a jegyzőkönyvet, azt nem lehet tudni. Ellenben a törvény szerint az árverési jegyzőkönyvet helyben ki kell tölteni, az érdekeltekkel aláíratni, illetve, ha az aláírást megtagadják, azt is be kell vezetni a jegyzőkönyvbe. Valószínű, hogy ez elmaradt, hiszen különben ennek a kitételnek meg kellene jelennie az indoklásban. A két indoklásverzió felveti a kérdést, hogy nem szenvedett-e az egyik legalapvetőbb jogelv, az ártatlanság vélelme csorbát. Ugyanis ami mindkét szövegben azonos, az elsősorban az, hogy a vádlottat bűnösnek tekinti. Az biztos, hogy csalást követett el. Hogy ezt úgy követte-e el, hogy hamis nevet használt, vagy pedig úgy, hogy nem mondta ki elég hallhatóan: „részére", az nem egyértelmű. Az nidoklás egyes részei azt is feltételezik, hogyan cselekedett volna Martonfalvi Lajos csalási szándékból, holott ilyen cselekményekre nem került sor, illetve nem bizonyíthatók. Ezek közé sorolható a már említett feltételezés arról, hogy Lajos hamisította volna apja nevét, ha alá kell írnia az árverési jegyzőkönyvet. Ide tartozik az a kitétel, hogy a vádlott az árverés után „Temesvárrá, a bíróság 's gonosz tettének következményei elől menekült." Semmi sem bizonyít51