Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

DÖNTÉS ELSŐ FOKON A szombathelyi királyi törvényszék csalás, életveszélyes fenyegetés és rágalmazás vádjában mondott ítéletet Martonfalvi Lajos felett 1873. szeptember 4-én. A fennmaradt ítéletpéldány az „ítéleti terv" kijavított változata, azaz a végleges határozat mellett egy másik variáns is kezünkben van. Eredetileg augusztus 23-ára datálták, majd bizonyos, főként az indoklást érintő javítások részeként szeptember negyedikére írták át a dátumot. Roppant tanulságos ez a kétféle szöveg. Az olvasónak az a benyomása, hogy a bíróság nem tudta pontosan, miért volt Martonfalvi Lajos bűnös, de hogy az volt, számukra - úgy látszik — nem lehetett kétséges. Maga az ítélet elmarasztaló Martonfalvira nézve, hiszen csalás bűntettében bűnösnek mondja ki, s a csalás súlyosságának megfelelően - de fiatal korát, valamint „feddhetetlen előéletét" figyelembe véve - két évi börtönre, valamint a hitelezőknek okozott anyagi kár (azaz a két árverés összege közötti különbségnek, valamint kamatainak), a perköltség, s a rabtartási költségek megfizetésére ítéli. A rágalmazás és életveszélyes fenyegetés vádja alól viszont „tényálladék hiányában" felmenti. Érdemes a javasolt indoklást és a végleges verziót egyaránt végigkövetni. Az utóbbi érvelésének legfontosabb pontja, hogy „vádlott fél az árverés alkalmával mint Martonfalvi Sándor jelentkezett és árverezett, mely ténykörülményt az első és nagyobb számú tanuk részére hit alatt határozottan megerősítette." Igaz, hogy a tanúk másik csoportja ezzel szemben úgy vallott, hogy „az árverés alkalmával magát vádlott Martonfalvi Sándor részére árverezőnek jelentette ki", de a bíróság szerint ez nem vehető figyelembe, mert az árverési jegyzőkönyvnek ellentmond. így tehát bebizonyosodott, hogy „álnév alatt lépett fel, mely ravasz cselekvény folytán az eljáró bíróság tévedésbe vitetvén, ennek következménye az árverés meghiűsodása, illetőleg ismétlése, és az érdeklett jelzálogos hitelezők megkárosulása volt." Az indoklás szerint vádlottnak az árverést megelőző és azt követő viselkedése bizonyítja csalási szándékát, mert a bánatpénzhez szükséges összeget részben apja tudta nélkül annak pénztárából vette kL, részben kölcsönözte. Az árverés bevégeztével a 375.000 forintos áron frissen megvett birtokot 5.000 formt haszonnal felajánlotta táviratban a soproni Lenk Sámuelnek, akinek képviselője egyébként jelen volt a liciten. Miután a válasz nemleges volt, sürgős teendőire való hivatkozással eltávozott, s így az árverési jegyzőkönyv elkészülését sem várta meg. Az ítéleti terv indoklása nagyrészt megegyezik a hivatalos változattal, a különböző - egyébként az iratban egy vonallal áthúzott - részek azonban éppen az indoklás koncepcióját érintik. Itt ugyanis nem tekinti bebizonyítottnak, hogy vádlott állításával, és a tanúk egy részének állításá50