Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

BOSNYÁK ZOLTÁN FORRÁSA Bosnyák azt írja, hogy Istóczy „írásaiban, visszaemlékezéseiben csak röviden érinti ezeket az eseményeket, az ún. baltavári ügyet, csak egyik sajtópörének esküdtszéki tárgyalásán ismertette kissé részletesebben az esetet." A „kissé részletesebb" kifejezés feltétlenül helyénvaló, mivel Istóczy ekkor is, sajtóperének 1883. június 30-i tárgyalásán is így fogalmaz: „én ezen, a zsidókérdésnek egész dimenzióiban való megértésére nézve oly tanulságos baltavári ügyet, a mely a zsidókérdésben vallott elveimet oly drasztikus illusztrációval képes ellátni, itt részleteiben fejtegetni nem fogom." Amint majd látni fogjuk, Bosnyák nem interpretálta pontosan Istóczy szavait, s ezzel félreértések egész láncolatát indította el a történeti irodalomban a baltavári üggyel kapcsolatosan. A BALTAVÁRI URADALOM ÁRVERÉSE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN Noha a vonatkozó források hiányosak, mert egy részük megse:mmisült, más részük pedig még lappanghat, a rendelkezésre álló adatok birtokában megkísérelhetjük az események teljesebb rekonstrukcióját. 1870. július 20-án került sor a baltavári uradalom árverésére. Előzőleg az árverést a korabeli szokásoknak megfelelően meghirdették a szombathelyi Vasmegyei Lapokban. Az árverést „Martonfalvy Sándor, mint legtöbbet ígérő" 375.000 ft-os ajánlattal megnyerte. Valójában azonban fia, Lajos licitált, s Martonfalvi arra hivatkozván, hogy fiától nem kérték a meghatalmazást, megsemmisíttette az árverést. A hitelezők augusztus 5-én beadványban fordultak a telekkönyvi hatósághoz, amelyben kérték a baltavári uradalomhoz tartozó „összes ingatlan birtokokon (a potyi puszta kivételével) található minden függő termésnek felét... gondnokság alá helyezni, és ezen összeírás foganatosításara s a gondnok bevezetésére kebeléből egy törvényszéki ülnök urat kiküldeni." Bár elismerték, hogy a „baltavári uradalom tényleges birtokos nélkül áll", panaszolták, hogy vevő „nem csak hogy az árverési feltételeknek nem tesz eleget, sőt a tek. telekkönyvi törvényszékhez semmiségi panaszt nyújtott be az árverés ellen." Augusztus 11-én viszont Martonfalvi Sándor „semmiségi panasszal" élt a zárgondnokság elrendelésével kapcsolatos végzés indoklásának rá nézve sérelmes kitételeivel szemben. „Mivel az árverés ellen semmiségi panasszal éltem, S az árverés jogerőre nem emelkedett [...], vevő nem vagyok, vevőnek nem neveztethetem" - írta. „Ezen kellő időben benyújtott semmiségi panasz elfőgadtatik", jegyezte a kérvényre a telekkönyvi hivatal igazgatója. 47