Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Varga József: Vratár Jóska, a Lendva-hegyi betyár

Nem tehetett egyebet, a felszólítás szerint cselekedett. Nagyon, de nagyon rosszat sejtett. Gondolni sem mert rá, hogy mi fog történni. Tudta, hogy kivel van dolga, és hogy miért jött... - így, most már jól van - szólt Vratár Jóska, mert hát ki is lehetett volna más, amikor bent voltak a félhomályba borult szobában. - Szóljon ki az embereimnek, hogy bejöhetnek. - Szólj ki te magad - akarta mondani, de meggondolta magát, és kiszólt az ajtó nyílásán: Bejöhettek. Néhány perc múlva beléptek az ivóba a betyárbanda tagjai: Bivaly, Ragyás, Törpe és Cingár. - Bivaly, te maradj kint! Állj az eperfa árnyékába! Ügyelj, hogy semmi baj se történhessen! Maga meg Vendel úr, zárja be a konyhába vezető ajtót. Függönyözze le az ablakokat! - De, Jóska, mit akartok itt!? Én nem bántottalak benneteket soha! Még segítettem is neked. Elfeledted? - Nem feledtem el. És mi sem bántjuk magát, ha okosan fog viselkedni. Szépen ideadja a mai keresetet, és mi elmegyünk, de előtte szeretnénk valamit harapni és inni. A kocsmáros alig tudott szóhoz jutni. Fuldokolva törtek fel belőle a szavak: Én ... én ... nem is tudom ... szegény ember vagyok ... nagy a családom ... ne vigyétek el a pénzemet... - Elég a siránkozásból! - szólt rá durván a rablóvezér. - Ha nem akarja, hogy a lányait idehozzuk, és elszórakozzunk velük, akkor tegye azt, amit mondtam. - A Zsuzsikát, azt hozzuk ide - röhögött kajánul Ragyás. - Pofa be! - röffent rá amaz. Halotti csönd. Végül is Vendel úr törte azt meg: Nincs a háznál semmilyen ennivaló sem. Mindent megettek a vendégek. - Nem is kell a magáé. Van nekünk elég. Csak bor kell hozzá. - Meg sör - kottyantott közbe a Cingár. - Törpe, vedd elő a bátyút! Rakd az asztalra a tartalmát! Maga meg terítse meg az asztalt. Kedves és előkelő vendégei vannak, úgy viselkedjen! - nevetett a vezér. Hamar a terített asztalra került a könnyen szerzett élelem: füstölt sonka, szalonna, kolbász, kenyér meg hagyma. - Bort, sört és sót! - parancsolt Jóska. - Amíg mi eszünk, szedje össze az összes bevételt, és hozza ide! - De betyár úr, kedves Jóska - kezdett könyörögni a kétségbeesett kocsmáros ... - Fogja már be a száját, mert hamar betapasztjuk. Fiúk, ha még egyszer megszólal és ellenkezik, kötözzétek ahhoz az oszlophoz, és tömjétek be a száját! 80