Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - ADATTÁR - Bariska István: Az első magyarországi urbárium - 1451

telkek) és fajtáit. Ennek alapján - megtartva a forrásbeli sorrendjüket a következő jövedelmek és szolgáltatások urbáriumba foglalása történt meg 1451-ben: 1) Szent György-napi adó az összes szokásban lévő adó fejében a pallosjoggal együtt (zu sant Jörgen tag für all(e)n gewondlich(e)n zinnß mitsambt dem Gericht), 2) vám (Maut), 3) sóvám (Salcz Maut), 4) vámmentesség évi vagy országos vásár idején (Ali Jarmarkcht zu Günß...Maut), 5) harmincad (Dreiskist), 6) szőlőhegyi és szüreti robot (ain Weingart(e)n...

zu Paw, ablesen), 7) hegyvám (Perkchrecht), 8) adó (Stewr). Látható tehát, hogy a forrás az urbáriumtól teljesen szokatlan és egyben abban szokásos adatokat tartalmaz: felségjogon szedett jövedelmeket (2, 3, 4, 5), állami adót (8), földesúri adóitat (1, 7) és végül robotkötelezettséget (6) regisztrál. Jól érzékelhető tehát, hogy Kőszeg esetében az urbárium műfajának kereteit messze áttörte ez a jegyzék. A MÁSODIK MUNKAFÁZIS Ebben a szakaszban fent felsorolt jövedelmekhez és szolgáltatásokhoz rendelt mértékegységek és pénzfajták feltárására került sor. A mértékegységek között ilyen fogalmak tisztázásra került sor mint a Wagn (Wagen, szekér), Kuffl, (Kiefel), Vaß (Faß, hordó), Emer (Eimer, vödör), dreiling (Dreiling), valamint pénzfajták r(einisch, rajnai forint), d(enar, dénár.), gulden (arany forint). Ebben a szakaszban érdekes módon mind a római, mind az arab számok használatára sor került. Olykor mindkettőre ugyanazon szolgáltatás esetén (pl. harmincad). Ez mutatja, hogy az arab szám a mennyiségek kifejezésében lassan kezdte kiszorítani a római számoltat. AZ ELEMZÉS EREDMÉNYE Őszintén el kell mondani, hogy itt sokkal kevesebbet lehet közölni az elemzés eredményéből, mint szükséges volna. Ennek a terjedelmen kívül a sok-sok felsorolt és bevonandó szempont az oka, de mindenekelőtt a gazdaság-, mérték- és pénztörténeti adatok bonyolultsága. Itt most csak azt a kérdést tehetjük fel, hogy milyen pénzekről esik szó az urbáriumban. A magyar aranyforint akitor ugyan jobb volt a rajnamái. A magyar pénztörténeti irodalom azonban megállapította, hogy Zsigmond akarata ellenére sem sikerült a 15. században elfogadtatni Nyugat-Magyarországon a magyar aranyforint és a bécsi dénár kizárólagos forgalmát. Erre utal, hogy a szövegben rénes forintot írt az összeíró, rövidítve r, azaz rheinischer (Gulden)-nek írta. Mint látható, a Gulden (arany forint) nevét el is hagyta. Mellette a váltópénz, a dénár nevét is rövidítve adta meg: d, melynek teljes neve fontdenár (Pfenning) volt. Zsigmond 1409ben még Kőszegen is kísérletet tett arra, hogy az új dénárokból 100 darabot kitevő magyar arany forinttal fizessék Kőszegen a harmincadnak a 38