Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: A magyarországi szlovének néprajzi szótára

dátű olyan dolgokat, mint amilyen az, hogy az asszonyokat „vén Lucánalt" csúfolják (76. p.). S ha sikerül az olvasónak az egyes szócikkek tartalmát összefüggéseiben is szemlélni, akkor többek között olyan érdekességekre lehet figyelmes, mint az archaizmusok kései fennmaradása és a modern jelenségek korai felbukkanása. Például: még az 1970-es években is fizettek tojással a falvait (mindegyikben?!?) boltjában és postáján. (66. p.) Emellett az első kerékpár már 1910-ben megjelent Apátistvánfalván (36. p.) - ezek a Németországban dolgozó idénymunkások révén terjedtek ilyen korán. (Hihetetlennek tűnik, hogy az első autóbuszt (16. p.) viszont csak 1975-ben indították Orfalűba.) A „kászu"-ról egy tömör mondatból megtudjuk: „Isznak belőle." (59. p.) Még napjainkban is? Mindenütt - vagy csak az erdőn-mezőn járva? A néprajzkutatóban természetesen számos más hasonló kérdés, probléma is megfogalmazódik, hisz a renditívül gazdag anyag szinte magával sodorja az embert és továbbgondolásra, elemzésre, értelmezésre készteti. Bár történeti vonatkozású, mégis alapvető kérdés például az, hogy a major annyira fontos szerepet töltött-e be a szlovén települések kialakulásában, ahogy azt e szótárban olvashatjuk (vö.: 124. és 143. p.). A mai települések az egykori majorokból keletkeztek? Csak azokból?!? Ha így van, akkor hol éltek azok a korai szláv telepesek, akik például már a ciszterci apátság megalapítása (1183) előtt itt éltek? Csak emlékeztetőül idézem a „magyarországi szlovének" szócikk első mondatát: „Az egyetlen őslakos nemzeti kisebbség, amely a Kárpát-medence nyugati részén már a magyarokbejövetele előtt telepedett le" (143. p.) - tudniillik a szlovén. S ha már a hazai szlovénekről beszélünk, le kell szögeznünk, hogy nagyon frappáns a „vendek" és a „vendkérdés" szócikk. (169-171. p.) Ennek ellenére biztosra vehetjük, hogy időről időre még fel-fellobban a vend vagy szlovén kérdés vitája. Antedatálással ugyanis könnyen kelthetünk bizonytalanságot. Es ezzel a későbbi korok adataival sem árt vigyázni! Egy példát e szótárban is találunk: a szlovén „Porabje" szócikk után a magyar változatnál „Szlovénvidék" olvasható. (116-117. p.) Ejtsünk némi szót a kutatókról is. A szlovének - ahogy akkoriban leginkább nevezték őket: a vendus-tótok - nagyon korán kerültek be a tudományos köztudatba, a szaksajtóba. A Csaplovicsnak bedolgozó és önálló publikációkkal is megjelenő Kossics József nevéhez fűződnek ezek az írások. Azonban az elsőség mind énképpen másé, ha a hazai első néprajzi „tájmonográfiáról" beszélünk. Nem Kossics műve az, amint a szótárban olvasható (58. p.), hanem Szeder Fábiáné. Szeder Fábiánnak „A Tudományos Gyűjteményben 1819-ben közölt pályaműve, A Palóczok az első a magyar táji csoportokról megjelent önálló dolgozatok műfajá84