Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: A magyarországi szlovének néprajzi szótára

a magyar néprajzra. Egy szlovén néprajzi szótárnál/lexilconnál - mégha nemzetiségi, kisebbségi kötetről is van szó - fölöslegesnek tűnik alkalmanként kitekinteni a többségi nép néprajzára. Mert ha már vannak ilyen hivatkozások, akkor egyrészt Mányérzetünk támad, mert nincs forrásra való hivatkozás. Másrészt pedig néha túl sommás ítéletekkel sematikus, skatulyázott - és ezért félrevezető - információkat adunk az olvasók kezébe. Például azt olvassuk, hogy vetéskor a szlovéneknél gazdát „alkalmanként helyettesíthet a gazdaasszony, a magyaroknál nem" (139. p.) Ezzel szemben éppen a szlovén településekkel szomszédos Őrség falvaiban láthatunk még napjainkban is kaszáló asszonyokat, akik annak idején - amikor még kézzel vetettek - saját maguk voltak kénytelenek vetni is, mert a férjük éppen katonáskodott, vagy odaveszett a háborúban. De a következő mondat sem állja meg a helyét: „A szlovének különbséget tesznek ültetés (...) és vetés között, a magyarok nem." (136. p.) Próbálna valaki - mondjuk - búzát ültetni!? Mindig nehéz döntés, hogy melyik téma kapjon önálló szócikket, s melyik nem. E kötetet forgatva óhatatlanul feltesszük magunkban a kérdést: vajon nem lett volna jobb a „beflehemesek" (SS. p.) és a „betlehem" (51. p.) vagy a „kéve" (145. p.) és a „kévekötő bot" (54. p.) szócikket összevonni? Ugyanakkor a bölcsőket csak az „újszülött" szócikk (97. p.) részeként találjuk meg. A szócikkek megválasztása azért is kényes feladat, mert utána lehetőleg jó egymásrautaló hálózattal kell tudni összekapcsolni az egymást kiegészítő szócikkeket. A mű nagy erénye, hogy a szócikkvégi utalószavak nagyon jól kalauzolnak a kötetben. Ellenben megtévesztő az elrendezésük. Mind a szlovén, mind a magyar kifejezéseket ábécébe sorolva - alapjaiban tehát nagyon logikusan - hozza a könyv. Logikusan, de nem praktikusan. A szótár alaprendje a szlovén Idfejezések nyomán alakult ki, azt a szlovén ábécé adja. Tehát további keresésre, más szócikkhez lapozásra így van mód. A magyar szócikkek szlovén megfelelőjét így is, úgy is meg kell keresni, tehát a magyar utalószavak ábécérendje értelmetlen. Viszont ez a rend megtéveszti a csak magyarul tudó olvasót, ha már a szócikkek utalószavait összevetve akarja megtudni, mi is a magyar szavak szlovén megfelelője. Mert így például a „Miklós" szócikk végén azt olvashatjuk össze, hogy az „alakoskodás" szlovénül a „snubitev", a „leánykérés" pedig a „äemljenje" - holott éppen fordítva van. (Ha az alkalmazott logikára volna a bevezetőben egy rövid utalás, altkor ilyen tévedéseket el lehetne kerülni.) Számos szócikk az anyag rendkívül mély ismeretéről tanúskodik. Csak a magyarországi szlovén népi kultúra alapos ismerője tudhat pél83