Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: A magyarországi szlovének néprajzi szótára

település meghatározását (93. p.) példává olvashatjuk, ám a mai olvasónak ismeretlenebb - és szakmaibb - alom kifejezést (93. p.) nem definiálja a szótár. S ha már részben születtek ilyen meghatározások, akkor érdemes figyelni az egyenletes nívóra: például a karácsonyé (21. p.) jó, viszont a húsvété kár, hogy csak az időpont megjelölésével történt. (168. p.) Néha e tömör meghatározás bele sem férhet alig néhány szóba. Például a közlekedésé: „Emberek és állatok mozgása gyalogosan vagy járművel, gyalogúton (...), kocsiúton (...) és közúton." (125. p.) A túlzott tömörség miatt a közismert tanmese juthat eszünkbe: nehéz eldönteni, hogy éppen a szamár viszi-e az apát és a fiát - vagy fordítva... Talán csak hasonló, véletlen elírás, hogy a csizmahúzóval felhúzták a csizmát. (158. p.) Mivel mellette ott a csizmahúzó rajza, egyértelmű, hogy ezzel a fajtával csak lehúzták a csizmát és nincs szó valami különlegességről, amivel a szlovének felhúzták volna a csizmát - a cipőkanál használatához hasonlóan. (Sajnos a szlovén megfelelőjébe is a „felhúzás" csúszott be.) Nyilván a túlzott tömörítésnek tudható be, hogy a világításnál az olajmécs, a gyertya, a petróleumlámpa és a villany egyaránt a múlt részeként, tehát elmúlt dologként jelenik meg a magyar olvasatban (132. p.), hiszen „világítottak még"-gel indul e felsorolás. Pedig legalább a villanyvilágítás a jelen része is. S ha már beszélünk a villanyról, akkor fel kell hívnunk arra a figyelmet, hogy - ha foglalkozunk mai jelenségekkel is, akkor - a villany, tehát az elektromos áram bevezetése, terjedése rendkívül fontos adat lenne: mert átalakítja például az egész gazdálkodást, és a hűtőszekrények, hűtőládák révén erősen hat a táplálkozási szokások megváltozására is visszaszorul vagy teljesen eltűnik a füstölt és a lesütött húsok fogyasztása ... A kötet egyik nagy értéke, hogy a tényeket, különösen a bekövetkezett változásokat konkrét időponthoz (évhez, évtizedhez) köti - mivel alapvetően a 20. századra szorítkozik, ez többnyire kivitelezhető. Az egyik legszebb példa erre a vasút. Viszont többször időtlen szócikkel állunk szemben, s ilyen esetben a szerző múlt időben fogalmaz. Látva a szerző precíz hely- és időmeghatározásra törekvését, megemlíthetjük, hogy néhány jelenséget, tárgyat, illetve ezek nevét egy-egy konkrét magyarországi szlovén településhez köti - például: a leánykérésnél (146. p.) a legény az esküvői tanúival ment leánykérőbe (Rábatótfalu). Ahol nem szerepel egyetlen településnév sem, ott nem lehetünk benne biztosak, csupán feltételezhetjük, hogy általánosan elterjedt dologról van szó. A szócikkekről általában elmondhatjuk, hogy bennült - bár ez nem minden szócikkben van így - utalások találhatók a magyar hagyományra, 82