Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: A magyarországi szlovének néprajzi szótára

sei. Emellett külön figyelmet érdemel a mai jelenségek önálló szócikkekben való megjelenése: autó, autóbusz, kerékpár, rádió, telefon, televízió és vasút. A szerző bevezetőjében jelzi, hogy mintegy negyven témacsoportot dolgozott fel. Ezek: „a magyarországi szlovének néprajzi kutatása, földművelés, állattartás, kert- és szőlőművelés, gyümölcstermesztés, erdőgazdálkodás, gyűjtögetés, vadfogás, halfogás, méhészet, kisipar és háziipar, kereskedelem, turizmus, közlekedés és szállítás, építkezés és lakáskultúra, táplálkozás, viselet, hímzés, családi költségvetés, család és rokonság, nemi élet, lakosság, interetnikus kapcsolatok, népi jog, kölcsönös segítség, játékok, szokások, néphit, népi színjátszás, nyelv, népköltészet, zene, tánc, népművészet, időjárási ismeretek". Már a témacsoportok felsorolásából is sejteni lehet, amit egy rövidke számlálás igazol: túlsúlyban van az anyagi kultúra - ide tartozik a szócikkek fele. (Az anyagi kultúrán belül pedig a gazdálkodás és a táplálkozás van túlsúlyban.) A szócikkek egy harmada a folklórhoz (emberélet, népszokások, néphit és a szorosan vett folklór) sorolható. A maradék egy hatodot teszi ki a társadalom-néprajzi, valamint hét mai jelenségekkel foglalkozó szócikk és az „egyebek" kategóriába sorolhatók (mint például: anyanyelv, Apátistvánfalva, cisztercitáit, Felsőszöhiök, háznév, honismeret, interetnikus kapcsolatok, Kétvölgy, Kossics József, stb.). A kötet végén a magyar címszók mutatóját, a nyelvjárási kifejezések szószedetét, valamint irodalomjegyzéket és néhány rövidítés feloldását találjuk. A szótárat a szerző saját rajzai illusztrálják: segítségültkel néhol a néprajzban kevésbé járatos olvasó is érzékletesebb képet alkothat egyes dolgokról. A rajzok néhány esetben főleg csak díszítik a kötetet, lazítják a sűrű, apró szedésű betűtengert. (Félő, hogy a magyarországi szlovének közül sokan azért kerülgetik majd kézikönyvülcet, kultúrájulc lexikonát, mert túl aprók a betűi, s ez még a gyakran és sokat olvasó embert is zavarja, hát még a kevesebbet olvasót.) Maradjunk rögtön a rajzoknál: ezek vagy aláírás nélkül jelennek meg vagy egy szlovén tájnyelvi kifejezéssel. Kétnyelvű szótárnál/lexikonnál szerencsésebb lenne kétnyelvű feliratokat közölni a rajzoknál, az ábráknál. Ennek hiánya leginkább az aratásnál (183. p.) szembeszökő, hisz itt az egy vagy a két kaszással végzett aratás rendjét, a banda felállását mutatja a rajz, s ezt magyarázza a felirat - csak tájnyelvi szlovénül. Ez alól egyetlen kivétel az eke rajza (112. p.): itt párhuzamosan találjuk a tájnyelvi szlovén-szlovén-magyar szóhármast. Másutt előfordul, hogy a rajz nem a megfelelő szócikkhez került: például az építkezésnél látható (150. p.) az építőanyagokat (151-152. p.) illusztráló rajz. A magyarországi szlovének településeinek a helyét ábrázoló térképen (142. p.) a tele80