Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Gergely András: Batthyány Lajos a reformkorban

hézségeket, amelyek az előbb említett történetpolitikai okok mellett hozzájárultak a Batthyány-kutatás adósságának növekedéséhez: részint azt a tényt, hogy Batthyány saját anyagai jórészt elkallódtak-megsemmisültek, részint azt, hogy Batthyány - kortársaival ellentétben - nem könnyen fejezte ki magát írásban (elsősorban magyarul nem), és ezért politikai működését, gondolatainak alakulását nehéz rekonstruálni. A pályakezdő, „készülődő" Batthyányról immár erőteljesen és markánsan jelenik meg Molnár munkájában az a kép, amelyet eddig homályosan érzékelhettünk: életútja, ha nem is eseményeiben, de típusában hasonló a Széchenyiéhez: az arisztokrata sarj németnyelvű, környezetében cselekvési teret, pályát keres, konfliktusokba bonyolódik, fiatalon mulatságokban igyekszik feledni környezetét, amelyet megvet, elutasít. Adósságokat csinál, jobb híján a katonai pályával próbálkozik, majd ebben csalódva leszerel. Belső válságai leküzdésében önművelődésének, tájékozódásának éppúgy szerepe van, mint nevelői-baráti környezete hatásának. - Eddig a feltűnő hasonlóságok Széchenyivel. Nem kevésbé fontosak a különbségek: a biztos családi háttér hiánya, az édesanya „mostoha" viselkedése, illetve a rendszerezett, befejezett jogi tanulmányok (s a latin nyelv ebből fakadó jobb ismerete). Molnár napló, személyes anyagok híján Batthyány belső fejlődésrajzának felvázolására nem vállalkozik (pedig az anya és fia konfliktusa pszicho-históriára csábíthatná), hanem - történészhez illően - a külső élettörténet ismertetésénél marad. Batthyány a kortársak számára is némileg váratlanul vállalt vezető ellenzéki szerepet az 1839-40-es országgyűlésen, s a főrendi ellenzék megszervezésével szinte azonnal a vezetők sorába emelkedett. (A magunk részéről jobban kiemelnénk Batthyány politikai képességei közül szervezőképességét: tudott embereket mozgatni, együvé hozni.) Harminckét éves volt ekkor. Az országgyűlés és az azt követő időszak békülékeny légkörében a korábbi Széchenyi-Wesselényi ellentét (amely hamarosan mint Széchenyi-Kossuth ellentét éled újjá) jelentőségét veszteni látszott, s így Széchenyinek Batthyány megnyerésére tett kísérletei először sikerrel kecsegtettek. A következő, 1843-44. évi országgyűlésen azonban, amelynek főrendi naplói segítségével Batthyány politikai működése pontosabban rekonstruálható, Batthyány határozottan folytatta azt a kormánnyal szembeforduló liberális ellenzéki politikát, amely az alsó táblai, köznemesi, a Pesti Hírlap révén Kossuth által irányított ellenzék működését meghatározta. Batthyány és az ellenzék között ettől az időtől kezdve nehezen mutathatók ki nézetkülönbségek (ha voltak egyáltalán). Az általa kezdeményezett politikai követelések 77