Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Gergely András: Batthyány Lajos a reformkorban

BATTHYÁNY LAJOS A EEFORMKOEBAN Batthyány Lajossal századunk utolsó harmadáig mostohán bánt a történetírás. Okai ismertek: a kiegyezés múltat is megbékíteni törekvő szemlélete nem állíthatta középpontba a dinasztiahű politikust, mivel az udvar jóváhagyásával koncepciós per áldozata lett. A 48-as különállás hívei, nem is szólva a teljes szakítás, a 49-es álláspont képviselőiről, érthetően Kossuth jelentőségét emelték ki, hiszen Batthyány csak 1848 őszéig volt az események kulcsszereplője, s 1848-1849 fordulójától nem is vehetett részt a közéletben. Egy másik metszetben: az arisztokrácia politikai szerepvállalásának, történelmi szerepének hangsúlyozói Széchenyit állították a középpontba, mivel Batthyány - perétől és kivégzésétől függetlenül - ismeretesen vállalta a konfliktusokat a bécsi udvarral. A múlt században néhány népszerű munka látott csupán napvilágot Batthyányról, köztük az európai közvélemény tájékoztatására szánt idegen nyelvű kiadványok. E könyvek némelyike tartalmaz új, érdemi információt is, mivel alkalmanként olyan szerzők tollából születtek, akik ismerték a grófot, vagy alaposabban tájékozódtak ismerősei körében. A múlt században a legalaposabban a nagy történetíró, Horváth Mihály mutatta be Batthyányt; a reformkorról és a szabadságharcról szóló alapvető munkáiban. Századunk harmincas éveiben pedig Károlyi Árpád végzett alapvető forrásfeltárást és -kiadást a megnyíló bécsi levéltárakból. A miniszterelnök peranyaga feltárása kapcsán Károlyi egyszersmind 1848 számos vitás kérdését is tisztázta. 1945 után Batthyány jó ideig 1848 kompromisszumkereső, s ezért illúziókat kergető politikusának számított. A reformkor politikusa, az Ellenzéki Párt elnöke pedig jószerivel feledésbe merült. Az utóbbi évtizedekben azután - elsősorban Urban Aladár munkássága révén - újra a középpontba került, s méltó helyet foglalt el a történeti munkákban az első felelős magyar miniszterelnök. A reformkori politikusról, a politikai indulásról, ellenzéki vezetővé emelkedéséről mostanáig alig tudtunk többet, mint Horváth Mihály. (A Batthyány-historiografiáról a munka mértéktartó bevezetője is tájékoztat.) Hézagpótló jellegű tehát Molnár András munkája. Megrostálja és hasznosítja a múlt századi szerzők Batthyány reformkori pályájára vonatkozó adatait is, alapvetően azonban új forrásokra építi munkáját. A család és más családok, a megyei levéltárak, a központi kormányhatóságok anyagai éppúgy feltárásra kerültek, mint a korabeli sajtó, röpiratok, pártiratok, országgyűlési kiadványok. És itt kell említenünk azokat a ne76