Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Kitelepítés: Ispánk, 1950. június 23

A Presbiter c. református lap 1993 november-decemberi számában P.V. tollából a következő olvasható: „A bajánsenyei egyházközség presbitereinek majd a fele erre (a kitelepítésre) jutott. Boncz József apja ravatalon feküdt. A család nem maradhatott a másnapi temetésre." Ispánkról 1950. június 23-án a falu 3 legnagyobb családját vitték el: -Tolvaj Károlyt, feleségét, 80 éves anyósát, 3 otthon élő gyermekét, köztük sógoromat T. Ernőt és feleségét Róka Erzsébetet Oiúgom) 4 napos kislányukkal, T. Katikával. -Vörös Kálmánt és családját: feleségét, apósát Galambos Gyulát, 3 otthon lakó gyermekét (V. Ida, István, Ella). - Dávid Sándort és családját: feleségét, fiát, továbbá vejét Hosszú Józsefet feleségével és 9 hónapos Éva lányával. Moldova György „Az Őrség panasza" c. könyvében az ispánki kitelepítésről írt a legrészletesebben. Külön becsülöm és nagyra értékelem, hogy az országban először O és így írt az Őrségi kitelepítésről! Ispánki riportjában megszólaltatta az akkori bírót, H. Eleket, aki párttitkár is volt. H. Elek elbeszéléséből ismert, hogy az ávósok őt keresték fel éjjel 2 és 3 óra között. Átvitték a másik szerre, a ma tűzoltószertárként használt községházára. A kitelepítést vezető ávós tizedes 3 fős egységnek adott parancsot, hogy H. Elek vezetésével körülfogják a kitelepítendők házait. A családfőket a községházára kísérték, ahol a járási főkapitányság „Véghatározat" címen kiállított kitelepítési határozatát a tizedes felolvasta azzal, hogy az elszállítást aláírás nélkül is végrehajtják. Moldova György riportjában húgom apósa, Tolvaj Károly a következőket mondja: „Három mázsáig lehetett vinni, szekérre pakoltunk zsírt, lisztet, ágyneműt. Egy ló és egy tehén jöhetett velünk. A többi állatunk és hohnink elveszett. Egy fásládánk van meg, amit elvittünk magunkkal. A bútort is szétszedték. Mikor hazaértünk, egy illető el akarta adni nekünk a saját konyhaberendezésünket. - Hét órakor egy ávós kísért minket az őriszentpéteri állomásra. Egy vagonban volt a Tolvaj család szekérrel, lóval, tehénnel." Húgomat újszülöttjével Zalaegerszegen ki akarták venni a vagonból. O azonban nem engedte. Osztozni akart férje és családja további sorsában. Pedig az induláskor nem tudtak, hová viszik őket. A legtöbben arra gondoltak, hogy a Szovjetunióba. A vonatvezetők is lezárt borítékban kapták meg fő állomásként a következő úti célt. Az egyik, Pankaszról kapott levél szerint „délután 6 óra 20 perckor indult velük a vonat Zalaegerszegről Nagykanizsára", ott további vagonokat kapcsoltak a szerelvényhez, mely „a menetlevél szerint Hortobágyra, Kanota-puszta állami 50