Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Kitelepítés: Ispánk, 1950. június 23

lakosságcserére alkalmazták a korabeli magyar hatóságok. Ezek a kitelepítések 1948 közepéig lezajlottak. Az 1949-től 1953-ig húzódó időszak országon belüli, erőszakkal történő lakóhely-megfosztási formák közös ismertetőjele volt, hogy az akkori jogalkotás értelmében „törvénysértés nélkül" mentek végbe és jogerős bírói ítélet nélkül alkalmazták őket. Lebonyolítási módjaik, típusaik azonban különbözőek voltak. Hegedűs András volt miniszterelnök a Gulyás-testvérek „Törvénysértés nélkül ..." c. könyvében elmondja, hogy a megtorlásoknak „tulajdonképpen három alapfokozata van ... Az egyik az a kitelepítési típus, amikor a lakóhelyről rendőrségi ügyekkel összefüggő politikai problémák miatt kitiltanak embereket." A legjellemzőbb erre az 1951. május 21-én megkezdett budapesti kitelepítés volt. Esetenként a kitiltásban nem is jelölték meg, hogy feltétlenül hol kell laknia. - A másik típus a deportálás. A deportálás esetében a család mindig együtt ment a családfővel. A legnagyobb méretű, a jugoszláv határszegélyből 1950-ben és 1951-ben történt deportálás volt, vagyis az, amelyikbe Ispánk is beleesett. Ennek hivatalos indoklása szerint „igen közelinek tartottuk a harmadik világháború előjátékaként esetleg bekövetkező jugoszlávok elleni háborút." - A harmadik típus az internálás, hivatalos nevén a rendőrhatósági őrizet alá helyezés. (Ilyen internálótábor volt pl.: Recsk.) Az internálótáborok szélesebb korú megszervezése 1949-től kezdve a Szoyjet47