Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)
4. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Kitelepítés: Ispánk, 1950. június 23
unióból hazatérő, az ottani táborok kialakításában már tapasztalatokat szerzett Garasin Rudolf nevéhez fűződik. Szombathelyen laktanyát neveztek el róla! A köztudatban az 1950. és 1951. évi - tömeges - deportálások is kitelepítésként élnek. A Hortobágyra deportáltak az ottani lakosság körében telepesként ismertek. Ezért használom én is az 1950. június 23-i eseményekre a kitelepítés elnevezést. A hortobágyi táborokat már 1948-tól kezdték a nyugati, majd a jugoszláv határrészről kitelepített „megbízhatatlan elemek"-kel, javarészt kulákokkal építtetni. Ezeknek a korabeli fedőnevükön „szociális táboroknak" a létszáma 1951 nyarától duzzadt fel jelentős mértékben. A csúcsidőben, 1953-ban 43 tábor volt az országban. Ebből 19 volt a Hortobágyon szögesdróttal körülzárva (pl. a hírhedt 13-as számú Kócs-pusztai, vagy a Tiszagyenda határában, Kormópusztán létesített tábor). Itt voltak a legmostohábbak az állapotok. A Kónya-pusztai tábor - ahová az őrségieket 1950-ben vitték - ugyan nem volt szögesdróttal kerítve, de az elhelyezés és a bánásmód alig különbözött a zártabb táborokétól. A hortobágyi táborok 1952 közepéig fogadták az embereket. Az itteni táborrendszer lakossága kb. 10-15 ezer volt. Az 1950 júniusi kitelepítésről kevés dokumentumot találtam. Ezekből és a szóbeli elbeszélésekből azonban megalapozottnak látszik, hogy „főpróba" volt mind szervezettségét, váratlanságát, mind brutalitását tekintve. Szervezettsége szerintem felért a száz főnél többet foglalkoztató üzemek államosításának végrehajtásával! Az előkészítés egyik fázisa a kitelepítendők kijelölése volt. Ez a járási AVH-n történt az egyes falvak párt- és törnegszervezeti funkcionáriusainak a közreműködésével. Az egyik idézett levél szerint Ispánkról június 13-án 5 fő ment be ezért Körmendre. (Közülük még ketten élnek, de jó lenne szóra bírni őket!) Az iratok a kitelepítési sávban érintett ávó irattárak június 13. körüli anyagaiban rejtőznek. Az előkészítés során előre, a berakó állomásokra gyűjtötték a megfelelő számú marhavagont, ide irányították a teherautókat az ország távoli vidékeiről is. Oriszentpéteren a volt vásártéren pl. miskolci teherautók is voltak. Az alkalmazott erőszakszervezetről és módszerekről a Gulyás-testvérek már említett könyvéből Kovács Lajos volt ávós karhatalmi katonát idézem: „Délután riadó. Kiadtak három napi hideg élelmet, 120 darab éles lőszert, zseblámpát, bilincset mmdenkinek ... Este későn, 10 óra, 11 óra felé megjöttek a teherautók ... Ezekben a falvakban mikor kimentünk 48