Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Kitelepítés: Ispánk, 1950. június 23

Az állatokat az ispánkiak meg akarták menteni, de a kommunista vezetők féltették, hátha még megmarad nekik és azt mondták, vigyék, itt úgysem tartják et Mi is el akartuk a lovakat hajtani, de a Gy,. azt mondta, szó sincs róla. Bözsiéknél, Vörös Kálmánéknál még elég tűrhető, de azt mondták, a Dávid Sándoréknál ami elvihető volt, mindent elhordták.... O. most járt itt, érdeklődni és vigasztalni. Azt mondta, hogy lehet , hogy vonaton nem tudsz odajutni, de mindenesetre kísérelj meg mindent.... P. hallotta, hogy 13-án voltak Ispánkról értekezleten 5-en, ők írták alá a kijelölteket, vagyis ezeket a szerencsétleneket. T., N., B., Mndsz részéről és még egy .... Csak arra kérem a jó Istent, hogy sikerüljön őket neked föltalálni, hogy egy kicsit meg tudnék nyugodni. Csókol és kér szomorú édesanyád." Édesanyám levelein kívül még továbbiakat kaptam Pankaszról június 26., 28., július 4. feladással. A kitelepítés és a következő hetek „légkörét" megőrző leveleket egy borítékba zártam ezzel a felírással: „Az utókornak. Lezárva 1950. július 13-án. R Gy." Akkor nem hittem, hogy életemben felbonthatom a borítékot. Csak amikor az utolsó szovjet katona is hazamasírozott a záhonyi hídon, akkor nyitottam fel. A leveleket közgyűjteménybe - levéltárba - szántam. Ezeknek a leveleknek az alapján indultam az elhurcoltak keresésére is és így lettem az, aki megtalálta őket, aki először vitt hírt róluk az otthoniaknak. Ebben az írásban most arról akarok részletesebben szólni, hogy történt az 1950. június 23-i kitelepítés Ispánkról a Hortobágyra, Kónya-tanyára, hogyan találtam a Idtelepítettekre és hogy mely források használhatók a témával kapcsolatban. A terjedelem korlátai miatt az elhurcoltak Kónyán töltött harrninckilenc hónapjáról, szabadulásukról és az azt követő évekről most nem beszélek, ezekről egy magnószalagom van. Az is megérdemelne egy külön írást! Mielőtt azonban a részletekre térnék, két általánosan és általam is használt fogalomról, valamint a hortobágyi táborokról kell röviden szólnom. Az egyik, általában használt kifejezés az „ávó", „ávós". A magyar államrendőrség ÁUamvédelmi Osztálya (ÁVO) 1946 őszén jött létre. Két évvel később, a feladatok és az állomány jelentős bővítésével pedig az Államvédehni Hatóság (AVH). 1950. január elsejével az AVH kibővült a zöld parolis határőrséggel és a katonai elhárítással, egyben önállósult a Belügyrninisztériunitól. Az 1950. június 23-i akció közvetlen erőszakszervezete a karhatalmi „kék ávó" volt. Ezt a kitelepítést nyugaton Soprontól Szentgottliárdig, délen Szentgotthárdtól megközelítően Makóig 20-30 kilométer mélységben hajtották végre. A „kitelepítés" kifejezést eredetileg és hivatalosan a magyarországi német lakosság (a svábok) elhurcolására, illetve a magyar-csehszlovák 46