Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Kitelepítés: Ispánk, 1950. június 23

ügyminiszteri rendelet felolvasása után 4 órai csomagolás után kocsira rakva őriszentpéter állomásra, Hortobágy Kanota puszta áll. gazdaság, ellátott útlevéllel du. 2-3 óra között családonként vagonba rakva útba indították. Teljesen váratlan. Este 10 óráig Ernő itt volt nálunk. Zoli, Édesapád Hegyháthodászra vezették a bikát, őket vártuk haza. Bözsi előtte hétfőn de. 11 órakor betegült meg szerencsésen, minden baj nélkül. Este 11 órakor lefekszünk, hallottuk az autót. Csak reggel tudtuk meg a szörnyű valót. Én fejtem, hívnak be. Győző állt a konyhaajtóban, egy rendőr kíséretében. 2 nagy sonkájuk itt volt, azért jött. Kisírt szemmel állt. Kérdem, mi újság? Azt mondta visznek. Én ha ráérek, menjek el a Bözsihez. Mondtam én most is ráérek. De most nem jöhet oda, mondja sírva. Én nem tudtam maradni, mentem. Vörös Józsefek házát elkerültem, kiabál az Ernő anyja, hogy nem mehetek oda. Kérdem, hát a Bözsi? Úgy van, egyelőre az marad. Akkor Lacit hívják, de az udvarba őt sem engedték be, küldték a J. dr-ért. Ideért autón. Bemenet azt mondja neki az ávós: csak azt mondhatja Bőzsire, hogy szállítható. Pár perc az egész, úgy 6 óra körül. Lacinak kiabál az orvos: a kisgyerekre vigyen egy kendőt. Erre mi a Sárival nem tudtunk magunkon uralkodni. Megindultunk feléjük. Bita Daniék házához érve Bözsi halott halványan, felöltözve jön ki. Azt nem lehet leírni betűvel, mit éreztem. Minden kiabálás, tilalom ellenére odaszaladtam. Összeborulva, durva ávós kezek között én elbúcsúztam tőle, de durván meglökve ott is. A dr. besegítette autójába, kislányát Ernő hozta utána, tőle már nem búcsúzhattam el. Az állomásra a J. elvitte, ott a váróteremben volt, míg a kocsi és a többiek mentek. Senki még istenvelit sem mondhatott senkinek. A sáncra ráborulva odaszalad a Sári, onnan vett fel, vezetett el a pribékek puskatusa elől, ha ő nem segít, ott ver meg. Különben egy-egy házat 8, 10 fegyver őrzött. Amelyik házban volt élelem, ruházat, mindent elvittek. Bőzsinek sokja itthon van, de ott van az a gyönyörű szekrénye, még helyre sem volt téve és az ajándékba kapott edénye, az itt maradt. A leltározó jegyző azt mondta, adjunk be igénybejelentést, ezt visszakapjuk. De az ispánki vezető urakat megszállta a szqjrézás hatalma. Dávidoknál kezdtek leltározni, onnan amit lehetett N. E., Gy., T. K. pakultak. A Tolvaj Károlyokhoz mikor mentek, Zoli, Laciék, Pistáék mentek. Mikor látták, hogy nem lehet onnan pakulni, a Gy. magából kikelt hangon intézkedett: az ajtót becsukni, ne zavarja őket senki. Pedig fél órával előbb meg volt ígérve, hogy menjünk és a Bözsi dolgait meg fogjuk ... A falu emberi érzéssel bíró lakói munkakedv nélkül lődörögnek. Gondold, mit éreznek a kommunisták iránt. S. család, J. és a megnevezettek boldog megelégedése közben szabadon garázdálkodnak a szerencsétlen családok baromfi és disznó állapotával. Nyakló nélkül ölik, pusztítják abban a jó cselekedetben, hogy a leltározó urak és az aratók kóstolására 44