Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - MŰHELY - Feiszt György: A szülőföld vonzásában. - Beszélgetés Róka Gyulával -

ban érdemes lerakni, a másik példányt pedig községekre kellene bontani s akkor minden őrségi falunak 15 évnyi református egyháztörténete lenne! - A múlt megőrzésébe természetesen a tárgyi anyagot, eszközöket is beleértem. Ispánk kis helytörténeti gyűjteményét szakszerűbbé lehetne tenni és kiegészíteni - esetleg egy jellegzetes mezőgazdasági melléképületben - az őrségi mezőgazdasági nagyeszközökkel. A jelent folyamatosan elsősorban az önkormányzatoknak kellene regisztrálni. Ezt a „falukrónikát" 4 éves időszakonként képzelem el, mert az szinte a megválasztott önkormányzat folyamatos beszámolója volna arról, mi történt, mit végeztek mandátumuk ideje alatt. A falukrónika írásait fényképekkel, video- és magnófelvételekkel lehetne ma már teljessé tenni. A magnók, videók használatával a krónika vezetésére könnyebben lehetne bevonni fiatalokat is. Magam már 1996-ban hozzákezdtem, hogy videón rögzítsem, milyen most a falum. Beszéltél a jövőben alkalmazható új technikákról. Mit vársz ezektől? Azt hiszem, rövid időn belül elérhető közelségben van egy őrségi civil rádió és a távolabbi jövőben az őrségi helyi televíziózás bázisának a megteremtése. Ezt az Őri Alapítvány 1997. júniusi bemutatkozó levelében vázolta. Elképzeléseiket örömmel támogatom azért is, mert évek óta az a véleményem, hogy az őrség kulturális életét sem felülről, hivatalosan kell elsősorban szervezni, hanem alulról épülő civil szervezetekkel, melyeket az ott lakók magukénak éreznek, azokban így aktívan részt is vesznek. Remélem, így lesz ez az Ori Alapítvánnyal is! Olvastam, hogy ezért támogattad pár évvel ezelőtt az Őrségi Kulturális Egyesületet és 1992 augusztusában ezért szervezted meg ispánki kertedben Béres Ferenc dalestjét. Volt-e valami távolabbi célod ezzel? Szerettem volna egy kezdeményezést elindítani, Szerintem ugyanis a honismereti és a többi kulturális munkának egyik fő célja az élő faluközösségek megteremtése is, az őslakosság, a betelepültek és az elszármazottak közelebb hozása közös rendezvényekkel, találkozásokkal. Erre jó alkalom lehetne az egyes falvak „búcsú-napja". Sok elképzelésről, teendőről beszélgettünk. Mi segít abban, hogy ezekből minél több meg is valósuljon? Szerintem két fontos dolog. Az egyik az egészség, a másik a családi háttér. Az utóbbi jellemzésére egyetlen mondatom: lányom Zsuzsa a Magyar Rádió párizsi tudósítója, feleségem Füzesi Zsuzsa grafikusművész pedig eddig több mint 60 féle mesekönyv ismert illusztrátora. Elég ez? Sok sikert Nektek! Köszönöm a beszélgetést. 42