Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - M. Kozár Mária: Kossics József (1788-1867), a magyarországi szlovének kutatója

tumokrót disserálni; vannak is már több tárgybéli munkájik írásban, a' mellyeket mindazonáltal homályban tartani kenteiének, mivel Mecénásokra szert nem tehetvén, magoktól a' szűk provisiójok miatt ki nem telhetik, hogy nyomtatásban azokat kiadhatnák. "

7 Illemtanában többször utal a felsőszöhiöki tanítóhoz fűződő kapcsolatára és az oktatás korabeli helyzetére. „A jó szlovén tanár" című fejezetben a „fiatal, eleven, agyafúrt" plébános valószínűleg maga Kossics, aki egy „öreg, tohonya lelkész" helyét vette át. Az elózó plébános nemtörődömsége és alkalmatlansága miatt volt az egyházközség „egy elmaradott és műveletlen fára". Az új plébános rögtön nekilátott az oktatás megújításának („a gyerekeknek iskolába kell járniuk és meg kell tanulniuk az igazi kereszténységet és emberséget"). A régi tanító ezért felmondott és inkább kocsmáros lett. Helyére „egy fiatal, daliás ... értelmes" tanítót választottait. A plébános meghagyta neki, hogy „legyen a hívek tanítója és vezetője szóval és tettel, hogy minden dicséretre, dicsőségre és jövedelemre rászolgáljon". Ez a mintatanító a kőszegi árvaházban tanult és a legjobb tanítólaiál volt gyakornok, akik mellett „mint a méhecske a mézet" gyűjtögette a tudást. Megtanult sok egyházi éneket és az orgonálásnak is mestere volt. A plébános minden évben beszerzett néhány új könyvet, melyeket a tanítónak is kölcsön adott, ugyanis: „Üres óráiban szívesen olvasottja könyveket, amelyeket neki a Plébános úr adott, aki minden évben néhány újat vett, és szívesen kölcsönözte azokat; két-három papírdarabot összevarrt és felírta azoknak a címét, melyeket nem akart elfelejteni, hogy néha-néha az időmúlatására ismét elolvashassa. " Az illemtudó tanító nem ment az iskolába a gyerekek közé paraszti ruhában, nem is „majom módjára" sapkával a fején, szivarral vagy pipával a szájában. Lassan hozzászokott, hogy a legszegényebb lalcossal is barátságot kössön, és ne felejtse a közmondást „aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók ... Megtanulta ... a nyelvét és a tollát helyesen használni, és köztiszteletet vívott ki magának^ Az anyakönyvek tanúsága szerint a könyv keletkezésének idejében taníthatott Felsószöhiökön Skvorcz János

y aid miatt Kossics pereskedett is. Felsöszölnökön Kossics idejében az iskola a plébános teilten állt, az iskolaházat pedig a falu lakossága építette fel. A tanító a plébános alkalmazottja volt. Kossics József jó „munkáltatója" volt tanítójának, hiszen még a bíróságon is kiállt érte. Nyolc évig húzódott a per. Kossics József 1837. február 15-én kelt - saját kezűleg írt - „kinyilatkoztatásában" olvashatjuk, miért kért tőle védelmet tanítója: CS