Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - MŰHELY - Horváth Sándor: „Táji kultúrák léteznek" — Beszélgetés a 75 esztendős Gaál Károllyal -

És magyarországi helyszíneken kutattak ... Magyar területen volt a kutatás: Gyönkön, Császártöltésen, Katyámron és Szülőkön. Szóval összességében „vasárnapi gyerek" vagy mégis csak erősebb a királydinnye szúrása? Igen, vasárnapi gyerek. Az, hogy a ldrálydinnye tövise bennem van?!?... Hát, azt nagyon sokan verték bele. S lia én tudomásul vettem volna, liogy mennyire verték bele, akkor rég feladtam volna. Ha Arany Jánost most pontosan tudnám idézni, akkor azt mondanám erre: „Az életet már megjártam, többnyire csalt gyalog jártam ..." És ha egy úri lócsiszár bevert sárral, akkor letöröltem és mentem a magam útján tovább. Az az én pechem vagy szerencsém, hogy a néprajztól elszakadtam: áttértem a kultúrökológiára. Ezért volt jó, hogy annak idején a földrajztudós Mendöl professzornál és az irodalmár Horváth Jánosnál olyan sokat tanultam. Visszatérve Burgenlandra: én nem burgenlandi magyarokat kerestem. Számomra szmte anekdota, hogy amikor először odamentem, altkor az első héten a magyar néprajz kánonja szerint mindent kikérdeztem és semmi nem volt meg. Erre föl azt mondtam: Gaál, hagyd az egészet, azt keressd, ami van! És amit megtaláltam a magyaroknál, az megvolt a horvátoknál és a németeknél is. Táji kultúrák vannak a különböző nyelvek ellenére. És a nyelv-nenizetieskedés csak arra jó, hogy amikor nehéz anyagi idők jönnek, akkor ezt Itíjátsszuk, mert ez egy új méz a madzagon és elfelejthető, hogy mi van a méz alatt. Gaál Károly és Vas megye! 1956-ban találkoztam először a megyével. Valaki segített a menekülésben. De beérkezett a vonat Szombathelyre és közölték, hogy aznap már nem megy tovább semerre újabb. Tíz perccel hat előtt - hattól volt kijárási tilalom - még gyorsan kivezetett az állomásról, és azt mondta, másnap reggel találkozunk itt meg itt. Én hirtelen megérdeklődtem a járókelőktől, merre van a múzeum. Becsöngettem a lakásba, ahol az igazgató, Dömötör Sándor éppen egyedül lakott. Mondom neki, úton vagyok, ad-e szállást. Semmit nem kérdezett, csak annyit mondott: „Én is magyar vagyok." Másnap kikísért a váltókhoz, a megbeszélt helyre. Ott tolatott egy vonat. Egy marhavagonból kiszól egy férfi: ugorjak be. így jutottam el a GYESEVig, s onnan Sopronon át Ausztriába. A második találkozásom a megyével akkor kezdődött, amikor Vas megyéből népművészeti kiállítást hoztak Bécsbe, s annak megnyitására engem kértek fel. Megismerkedtünk az igazgatóval, Bandi Gáborral meg a tudományos titkárral, Cserményi Vajkkal. Ők meghívtak Szom47 \