Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - ADATTÁR - Szúnyogh Sándor: Él az arany és a vér. — Aranymosás a Muravidéken —

Az iszapos homokot így deszkán szitálva is lehet mosni Fotó: Stefan Smej Mostanában, amikor a Mura folyó mentén sétálgatok, eszembe jutnak anyám szavai, hogy Petesházán a Barbarics-féle malom mellett szoktak dolgozni az aranymosók. Amikor az emberek malomba mentek, mindig kíváncsian nézték az aranymosókat. Hajdanában a Murán nagyon sok vízimalom működött. Azt mondta, hogy még kislány korában lehetett (1904-ben született), tehát úgy 1910 és 1915 között még élénken folyt az aranymosás a Mura mindkét oldalán. Petesházán állítólag két család foglalkozott aranymosással, de a muraközi oldalon majdnem minden faluban akadt egy aranymosó. Sajnos, ma Muravidéken még a muzeumokban sem találunk az aranymosást reprezentáló szerszámokat vagy feljegyzéseket. Azt azonban tudjuk, hogy a Mura és a Dráva szildás, köves, fövenyes, homokos hordalékban található arany az Alpok, Tauern ajándéka. A nyers arany legtöbbször a szulfidokhoz kötődve finom, szemcsés behintés alakjában fordul elő. Tehát abban az agyagban és kőzetben található, amelyet az Alpokban az erózió indít el. Nálunk a Murán ezt az aranyat elsősorban a hordalék apró szemcséiben, pikkelyeiben lelhetjük meg. A kötött része leginkább az eltörött köveidben, kavicsok rétegeiben található, de ezt nem lehet mosható aranyként kibányászni. ÉS MIKOR LEHET ARANYAT MOSNI? Erre a kérdésre várta a választ az a sok kíváncsi polgár és gyerek, a még ma is élő Horvát Mátétól és testvérétől, Dragotól, akut Muraközből, Dolnji Vidovciról jöttek el Srednja Bistricára Smej Őtefan újságíró meghívására, hogy demonstrálják, hogyan is folyt egykor az aranymosás vi21