Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Pethő Gyula: Trianon árnya

országtól való elszakadást, s majd létrejött a szerbek, horvátok, szlovének állama. Ez a tény sejtetni engedte: az egyébként nyilvánvaló igények mellett a szlávok által is lakott más területek megszerzésének szándékát. A Padova melletti fegyverszüneti egyezményt követte 1918 novemberében az ún. „belgrádi katonai egyezmény" Magyarországra vonatkozó aláírása. Ez az egyezmény jelölte ki a déli határszakaszra érvényes demarkációs vonalat is. Megyénkre - és Zala megyére - vonatkoztatva ez azonos volt a háború előtti magyar-horvát államhatárral. Az új délszláv állam arra törekedett, hogy a Muravidéket (Prekmurje) és a Dráva-Mura közötti területet, a Muraközt (Medimurje), amely Magyarország része volt, fennhatósága alá vonja. A hadszínterekről hazatérő, ill. kóborló horvát és szerb fegyveresekből szabadcsapatok alakultak, amelyek betörtek Zala megye déli járásaiba, ahol fosztogattak, megfélemlítették a lakosságot, s népbíráskodás ürügyén önkényeskedtek. A magyar fegyveres erők kiverték ezeket a „ zöldkáder "-nek is nevezett osztagokat, s keményen felléptek a rendbontókkal szemben. A statáriális eljárások nyomán történő kivégzések - sajnos - gyűlöletté fajuló revansra indították az ismételt megszállásra készülő délszláv alakulatokat. A továbbiakban a szerző mértéktartó módon foglalkozik a vend-szlovén kérdéssel. A vitában nem kívánt állást foglalni, csupán ismerteti az utóbbi két évszázad erre vonatkozó írásait, tanulmányait. Az már más dolog, hogy - sajnos - zömmel csak magyar forrásokkal használt. 1918 novemberében és decemberében a vasi délvidék is élénk röplap- és szócsatáktól volt hangos. Az egyébként nem kezdeményező vasi vendek/ szlovének helyett - de nevükben! - a Szlovéniából érkezett politikusok, agitátorok voltak a hangadók a terület megszállása és az új államhoz való csatolása érdekében. 1918. december 28-án meg is szálltak Muraszombatot, de magyar csapatok - nem kis mértékben a helyi magyar és szlovén lakosság együttes segítségével - 1919. január 3-án visszafoglalták. Erről „muraszombati csata" néven emlékeznek meg a források. Részletesen ismerteti a könyv a Muravidékre, Muraközre vonatkozó és széleskörű jogokat biztosító autonómia-terveket is. Áttekintést nyújt a Tanácsköztársaság alatti viszonyokról, a Tkálecz Vilmos által létrehozott ún. Mura-Köztársaságról is. E vidékek 1919-1920-ban, a fegyverszüneti egyezmény szerint még Magyarországhoz tartoztak, bár a délszláv állam ismét megszállta a teiületüket. A demarkációs vonalon túli bevonulást az ott élők „kérésével", védelmük biztosításával indokolták, noha kifejezetten területszerzésre irányult. Jól érzékelteti ezt a vonatkozó fejezet címe is: „A muravidékiek nélkül, de nevűidben." A minél nagyobb terület bekebelezése érdekében még egy meglehetősen átlátszó - sőt otrom88