Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Pethő Gyula: Trianon árnya

ba - cseltol sem riadt vissza a muraszombati kormánybiztos. Szlovén nyelvű nyilatkozat aláírását igényelte a községi bíróktól, amelyben ok maguk „kérték" volna településeik Jugoszláviához történő csatolását. A bírók - mivel többségük nem tudott szlovénül - először ösztönösen, a fordítás után tudatosan tagadták meg az aláírást. A jugoszláv megszállást követően magyar részről voltak erőszakos akciók, amelyek ismételten alkalmat adtak a megtorlásra. Atrocitások, gyilkosságok, bebörtönzések sajnos napirenden voltak. Itt is megjegyzem: ezekről jobbára csak magyar források alapján tájékoztat a szerző. Sajátosan alakult az elcsatolt vend-szlovén lakosság vallási élete, A vend nyelvű katekizmusok szlovénra való kicserélése óriási felháborodást váltott ki a lakosság részéről, s egészen a belgrádi parlamentig eljutott a tiltakozás hulláma. A trianoni békeszerződést követően többször is kérte a magyar fél a vitatott területek lakói számára a népszavazás engedélyezését. Erre nem került sor. A határok pontos kijelölése a Nagykövetek Tanácsa által létrehozott határmegállapító bizottság feladata lett. Különleges események, Magyarország melletti szimpátia-tüntetések kísérték a bizottság útját. A lakosság - s nem csak a magyarok - egyértelműen kinyilvánították, hogy Magyarországhoz kívánnak tartozni. A szerző jól érzékelteti: bár a népszavazást nem engedélyezték, a spontán felvonulások, tüntetések fölértek a Magyarország melletti népszavazással. Annyi haszna azonban mégis lett a „határjárásnak", hogy a túlzó jugoszláv területi igényeket (pl. Szentgotthárd, Öriszentpéter térsége, stb.) visszaszorította. A Muravidékről és a Muraközből így is 29 színmagyar vagy magyar többségű község került jugoszláv fennhatóság alá. A kötet mindenfajta érzelmi megközelítést mellőz, s szigorúan a tényekhez ragaszkodva tekmti át a két említett földrajzi egység 1918 és 1922 közötti sorsfordító időszakát. Igen gazdag - sőt, kuriózumnak is tekinthető - forrásanyagokat nézett át és használt fel a szerző, bár a szlovén és horvát forrásokból többet is meríthetett volna. (Ezt egy-két konkrét esetben jeleztem is.) Kár, hogy a könyv stílusa nem egységes. Sietős, elnagyolt s néhol körülményes és túl bonyolult a fogalmazás. Sok az ismétlés is. (Pl. a 34-35., 42-42., 47., 125-129. oldalakon. Értelemzavaró mondatok is találhatók a szövegben. Vamiak újszerű, ám meghökkentő megállapításai. 56. p.: szerinte a muraszombati csata hiúsította meg az ún. szláv korridor létrejöttét. Elképzelhető. A 36-37. oldalon közölt térkép - Tótsági járás ... - nem jó! Éppen a hivatkozott járás maradt le a másolatról, s nem 1836-ból való, mint a szövegben írta, hanem 1835-ből. Olyan név (és dátum)-elírások is találhatóak a szövegben, 89