Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

2. szám - Salamon Nándor: „Kedves, gyöngéd kis lény ..." - 100 éve született Dési Huber Istváimé -

SAÍAMOKT NÄM>OR „KEDVES, GYÖNGÉD KIS LÉNY..." - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT DÉSI HUBER ISTVÁNNÉ Megemlékezésünk címét rögvest ki kell egészíteni, mert halálának 10. évfordulója is e szeszélyes áprilisra esik. Kilencven esztendő terheitől csak testileg megviselten, lelkében, hitében rendíthetetlenül, csendben távozott el közülünk 1987. április 22-én. Kitartó ereje születésnapja - április 8. - után, talán az ünneplés izgalmai miatt omlott össze. „Az ember nem választja meg sorsát" - írta Francis Carco. A köztudatban Stefi néninek (közeli barátainak csak Stefii) szólított állhatatos özvegy ennek szellemében élt s érző ember módjára elfogadta, a rám érteket: „De én igazán nem tettem azért semmit, hogy ily - és még nem tudhatom, milyen hosszú életű leszek e földön" - nyugtatta magát hozzám küldött utolsó levelében. Hét nap múlva halálhírét szólta az éterbe a rádió. Szombathely díszpolgárát gyászolta, a képtár bőkezű, önzetlenül ajándékozó „mecénását". Csendes, esős temetésén nem a halálról, a „kedves, kicsi lény" (Dési Huber István) dolgos életéről, helytállásáról emlékeztek a búcsúzó szavak Farkasrét tavaszra készülő lombjai alatt. Amikor a festő halála után egyedül maradt, józanul mérlegelte rövidre mért közös életüket: „Nem egyszerű házasság bomlott fel (...), mindegyiküiik úgy érezte, a másik nélkül csak fél ember lenne" - vigasztalta gyászában erdélyi sógorát. Sejtli ette-e, hogy ketté tört életének fél emberöltönyi maradékában „fél emberként" kell megtennie az utat? - Am léte két korszaka így egész, mert Dési Huber szolgálata cementezte megbonthatatlamiá. Előbb az emberért, az alkotóért fáradozott, „ő volt a kenyérkereső". Szorgos magányában pedig a hagyatékot vigyázta, rendezgette, sorsát igazgatta - utolsó pillanatáig. A közös szenvedésből, örömből, bánatból merített erőt, hogy műiden módon bizonyítsa kettejük együvé tartozását. így volt teljes az élete. Emlékezzünk e teljes életre a kettős évfordulón, felvázolva pályáját, illő helyen néhány dolcumentumrészlettel, személyes emlékkel kiegészítve a róla őrzött képet. A Ruffy Péter őrizte változaton „kicsi asszony ősz hajával, gömbölyű homlokával és Ids fekete csattal a blúza fölött. (...) Kemény ember, mert erre szoktatta a harc, a lét és ugyanakkor megindítóan jó és szelíd". 21