Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - MŰHELY - „így estem olthatatlan szerelembe a könyvvel" — Szibler Imréné önvallomása —

gyárudvart, hogy csakúgy porzott. Jöimek az oroszok! - hallatszottak a rémítő hírek. Es jöttek: 1945. március 28-án reggel 8 órakor berúgtálc a légópince ajtaját. Benyomult egy géppisztoly, utána egy prémsapka: „Nyimecki? Burzsúj?" „NyetI" - mondta egy hang. A téglagyártelepen most a ruszkik javítottak az autóikat. Csak most egy szőke Viktor hívott Maruszjáiiak és nem adott semmit. Illetve, a gyerekek nagy örömére elénk tettek le egy hatalmas cseresznyefát. Ezidőben tejben-vajban fürödtünk, mert a szoldátok egy „karova" csordát hajtottak a telepre. Az oroszokat megszoktuk, iskolába jártunk. 1948. június 15-én megkaptam a Sárvári Római Katolikus Leányiskola apácafőnöknője által kiállított bizonyítványt a VII. osztályról. A VIII. osztályt már az Állami Iskolában végeztem, mivel a dolgozó nép „kérte", hogy államosítsák az egyházi iskolákat, és a Párt teljesítette a népakaratot. Apám nem írta alá e kérelmet, ezért megkaptam a „klerikális reakciós" titulust. 1951, június 17-én a szombathelyi Állami Női Iroda Szakiskola második osztályáról szóló bizonyítványával a kezemben elhelyezkedtem Sárváron, a Kultúrmérnöki Hivatalnál, mint szakképzett gyors- és gépírónő. A pénzt választottam az érettségi helyett. 1952. szeptember 19-én átléptem a Sárvári Cukorgyárba tisztviselőnek. 1953 tavaszán „beiskoláztak". 1954. március 16-án kézhez kaptam az ipari képesített könyvelő szaldtépzettségeinet igazoló bizonyítványt, a budapesti É.M. Műszaki és Gazdasági Iskolától. A számviteli osztályra helyeztek könyvelőnek. Mint mozgékony, minden szépért leütésed ő fiatalt, felkértek 1954ben, hogy szerepeljek a gyári tánccsoportban, énekkarban, színjátszókörben. 21 tagú kitűnő zenekarunk kíséretével 1955-ben színre vittük Kacsóh Pongrác „János vitéz" c. daljátékát, majd 1956-ban Huszita Jenő „Gül Baba" című operettjét nagy sikerrel. A francia királykisasszony és a török lány szerepét osztótták rám. A főszerepeket mindkét dalműben a szép baritonhangú Szibler Imre kapta, akivel 1956. március 31-én házasságot kötöttem. 1956. március 27-én este apámat elvitték az ávósok, mivel egy „lelkes" kommunista feljelentette, hogy kovácsműhelyének padlásán 2 db gondosan bezsírozott, elrejtett puskát talált. Ezidőben egy sárvárinak, egy elrejtett fegyverért 12 évet sóztak a nyakába. Rettegtünk. Ám beteljesedett a „Jó tettért jót várj!" igazmondás. Hat hónapot kapott, ahonnan 3 hónap múlva szabadult. Segítette, akiért 1944-ben az életét kockára tette. Ám én megült kaptam egy új jelzőt: a fegyverrejtegető lánya. Nagy hatással volt rám az '56-os forradalom, melynek hullámai október 27-ére gyűrűztek be Sárvárra. A város később 12 évre elítélt plébánosának - Abai Imrének - csillapító szavaira oszlott szét csalt a feldüliö-