Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - MŰHELY - Hesztera Aladár: Vasi emlékek jövője. - Magánvélemény huszonöt év restaurátori gyakorlata után -

hagyott rengeteg szép és a jelen restaurátori etilcai elveket messzemenően szem előtt tartó beavatkozások sora. Teszik ezt annak ellenére, hogy a fent elemzett összetett -műtárgyszám növelő és állapotrongáló probléma eredményeképp egyre több és több a bezúduló, restaurálandó tárgy, és ók most is csak egy maroknyi csapat, ugyanúgy, mint előbb; a tárgyak pedig egyre többen vannak, vagy talán csali voltak? Szerencséjükre /?/ az a műemlék- és műtárgyvédelmi tény, mely szerint a szegénység és a gazdagság pusztítja a legjobban a múltat - egyik oldalról objektív valósággá vált. A gazdagság azzal pusztít, hogy proccos felfuvalkodottságában műiden megőrzendő régit, a lecserélendő kacat színvonalára degradál, a szegénységé pedig az, hogy nem képes megfizetni a megőrzést. Sajnos, vagy szerencsére ez utóbbi csökkenti a tárgybeáramlást jelen pülanatbaii. Persze azt is tudni kell, hogy ha a múzeumi hálózatba a következő tíz évben egyetlen tárgy sem áramolna be, akkor is éjjel-nappal dolgozhatnának a restaurátorok. Ezért elvitathatatlan tény, hogy sok kűnűvelt szakemberre lemie ennek a megyének is szüksége, nem is beszélve az országról. A Szakonyi-féle hőskorban a képzés is próbált lépést tartani a növekvő létszám- és minőségi igényekkel. A legelső ilyen kezdeményezés Méry István Régészeti Kézikönyve, mely 100 oldalon foglalkozott - címével tulajdonképp ellentétben - jórészt nem kizárólag régészeti, hanem restaurátori szakmai problémákkal. 1963-tól Budapesten a Központi Múzeumi Technológiai Csoport alaptanfolyamokat szervez az újonnan belépő restaurátorok kiképzésére 1972-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola nappali tagozatos restaurátorképzései mellett, megindul a levelező műtárgy-restaurátor képzés, melyet Vas megyében elsőként Hesztera Aladár végez el, és lesz Szakonyi László főrestaurátor hivatali utódja. Ettől kezdve a képzés folyamatosan szélesedik, és a mai restaurátori gárda több képzési formában vehet már részt. A főiskolai képzést 1975-tői egyetemi rangra emelték, így a képzést elvégzett restaurátorok a megyében kivétel nélkül egyetemi végzettséggel rendelkeznek. A képzés súlyára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a műszála egyetemi diplomán ldvül a Magyar Képzőművészeti Főiskola diplomáit ismerik csali el adaptáció nélkül külföldön. A képzés műiden fázisát az elődök létrehozták, egyetlen fázis, a kezdeti nincs kununkéivá. Tehát ma, éppen olyan esetleges az adott egyén pályára kerülése, mint ötven évvel ezelőtt. Ezen kívánt segíteni a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola, amikor létrehozta 1989-ben az alapfokú műtárgykezelő- és restaurátor-asszisztens képzést Hesztera Aladárral, a Janus Műtárgykliiűka vezetőjével együtt. 40