Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)
4. szám - MŰHELY - Hesztera Aladár: Vasi emlékek jövője. - Magánvélemény huszonöt év restaurátori gyakorlata után -
ráiis jó érzékkel viszonyul a félnomád, teljesen műveletlen megszállókhoz, így aztán ót sem bántják, és miközben a szóidat parancsára(!) végtelen éjjeli kártyacsatákat vív egy lezáratlan láda tetején a szolgálati lakásában, csak ö tudja, hogy a láda a múzeum addig összegyűjtött aranykincsével van tele. 1945 után a teljes műtárgyállományt darabra adja át a következő igazgatónak úgy, hogy harminc darab néprajzi tárgy híja van csalt az egész múzeumi műtárgyvagyomiak. Az 1980-as évek végén elég erős presszióra köszönték meg neki egy kézfogással és egy Vas Népecikkel ezen tettét. A műtárgyvédelem első szakembere után saját lánya, Wesztergom Miklósné Szakonyi Judit kezdi meg a restaurátori munkát, majd Kozma István asztalost alkalmazzák a bútorok helyreállítására. Szakonyi Judit kezén a kerámiatöredékek - bátran állíthatom - tonnái mennek keresztül, és olyan rutinná válik a munka, hogy baráti csevegés, vicemesélés, beszélgetés közben is a komputer biztonságával választja ki a sokezres tömegből az épp oda illó darabot. Nem egyszer esett le az állunk, még nekünk, kollégáknak is, amikor látszólag odafigyelés nélkül, beszélgetve, a félkész edénnyel a kezében járkált az asztal korul. Egyszer csali kikapcsolt a beszélgetés fonalából, arca egész más kifejezést öltött, és azt mondta -„Ott, a másik sarkon az előbb - (lehetett vagy húsz perce!!) láttam azt a feketés darabot, az idejön." Seiúd sem tudta miről beszél. Odament, elsőre „rányúlt" és a darab, mint a parancsolat, simult a helyére. Aztán az arckifejezése visszaváltott, és beszélgetett, anekdotázott tovább. Az egész folyamat összesen nem volt több, mint tizenöt másodperc. Ő még tanulhatta valakitől. Mi mái* csalt az iskolában és ez sokszor meg is látszik. A restaurátorok következő generációja kicsit még a hőskor és inkább már a jelen szakembereivé fejlődtek. E sorok hója 1971-ben, az érettségi után fűtőként és hivatalsegédként kezdi múzeumi pályafutását - hajnali négykor kel, 16 kályhát fűt, majd levelekkel, üzenetekkel futkos hivatalról, hivatalra. Nem kirívó eset az akkori múzeumi gyakorlatiján. Haszna világos. Megismer mindenkit és mindent az akkori-mostani kapcsolódó hivatalok, hivatalnokok közül, akik ma néha ugyanannak, sokszor másnak szeretnének látszani, műit akkor. Ez az ismeretmennyiség - bánnemiyire is szubjektív - engedi mögé látni aktuálpolitikai ködös nyilatkozatoknak, nagy ember-státuszra törekvők gyengeségeinek, szimpatikus igazságlovagok múltbéli „tévedéseinek". A Magyar Múzeumok Munkatársainak Névjegyzéke szerűit jeleiúcg 5 szakrestaurátor, 1 képzőművész restaurátor dolgozik a megyei múzeumi hálózatban. Az ő munkájukat értékelje az utókor, a további századokra 39