Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - MŰHELY - Hesztera Aladár: Vasi emlékek jövője. - Magánvélemény huszonöt év restaurátori gyakorlata után -

MI A BALLASZT EZEN A HAJÓN? Sem műszered teljesítménye Sem tudásod nagysága Sem terveid pontossága Nem pótothatja megfigyelésed élességét Gondolatod eredetiségét.' A politika antalli átrendeződésének éveiben Ausztriában nemcsak hűtőládával felmálházott magyar autóitat, hanem limlom, akciók közepén járó osztrák falvakat is lehetett látni. Lehetett magyar guberálót is találni, mert „..a sógoréknak jól megy, minden értékeset is kidobnak". A szemét minősége, összetétele, kirakásának módja, a limlom műszaki színvonala, lehasználtságának mértéke egészen pontos képet ad a mögöttes társadalomról is, nem csak az egyénről. Ha én vagy hozzám hasonlóan évtizedes szakmai múlttal rendelkező műtárgyvédő, de akár a Művészeti Szakközépiskola felsőbb éves műtárgyvédő diákja bemegy egy raktárba, merem vállalni, hogy minden előzetes ismeret nélkül jó közelítéssel körülírja, milyen ember is a múzeumigazgató, mennyire szervezett az adott múzeum, de még az is megközelíthető, hogy az elmúlt 5-10 évben mit nem lépett meg az altkori vezetés. Az épület, mint a tárgy közvetlen környezetének első védvonala: Epületek adnak otthont múzeumi gyűjteményeinknek is. Azoknak a tárgyaknak, melyeket az utókornak szeretnénk megőrizni. Az épületállomány nagy százalélta szintén inúzetuni „ereldye", de legalábbis ilyen kom és állapotú. Helyreállításukról hellyel-közzel félmegoldásokban, pénzhiányra hivatkozva, rossz információkat adva, a ld vi telezőnek - gondoskodtunk(?). Az eredmény mégsem átütő sikerű, mert félúton megálltunk. A műtárgykörnyezetet ezeknek az épületeknek, az ezekben kialakított raktáraknak, a raktáralt sorának kellene biztosítania. A megyében olyan raktár, mely a műszeres mérésekkel igazolható összes szükséges paraméternek megfelelne, még talán ma smcs. 1988-1993 között csalt a Vas Népe hasábjain ezügyben több cikk jelent meg. Műiden erőfeszítés ellenére szülte eredmény nélkül. Az akkori műiden szüitű felelős vezetés „nem értette", a második védvonal égető és generációkra kiható problémájának jelentőségét. Igaz, akkor már lehetett az egyre fokozódó, bár a mai napig mondvacsinált „érvre" hivatkozni - nincs pénz. Megkérdezem: mire nüics pénz? Eddig egyetlen szó sem esett magáról a műtárgy-restaurálásról. Látható az eddigiekből is, de remélem, a továbbialtból is kiviláglik, hogy a restaurátor csalt egyetlen pontja ennek a folyamatnak. Nem is biztos, hogy műidig a legfontosabb pontja és a legtöbb esetben nem a perdöntő 85