Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - MŰHELY - Hesztera Aladár: Vasi emlékek jövője. - Magánvélemény huszonöt év restaurátori gyakorlata után -

MŰHELY HESZTERA ALADÁR VASI EMLÉKEK JÖVŐJE - MAGÁNVÉLEMÉNY HUSZONÖT ÉV RESTAURÁTORI GYAKORLATA UTÁN Ajánlom e sorokat Szakonyi László — Vas megye első restaurátora — emlékének, akinek egyszer már sikerült megmenteni a teljes múzeumi műtárgyállományt. Ajánlom azért, mert tartok attól, hogy ez nekünk még egyszer nem sikerűi. A MŰTÁRGYVÉDELEM GONDOLATÁNAK KIALAKULÁSA „Okos, aki érti az embereket, Aki önmagát érti, ihletett, Hatalmas, aki másokat legyőz, Aki önmagát legyőzi, erős, Aki törekszik, nincs híján akaratnak, Aki megelégszik, gazdag, Aki nem veszti természetét, hosszú életű, Aki nem veszti emlékezetét, őrök életű." Tho-Te King A restaurálás történetét vizsgálva kitűnik, hogy a társadalom diktálta erkölcsi motivációk voltali: a leghatékonyabb védőbástyák, melyek a tárgyi multat védték a tudatos pusztítástól. Ez a megállapítás csali nagy általánosságban, Európa egészére igaz, és éppen nem egészen igaz Magyarországra. A magyar műemlék- és műtárgyvédelem erőteljesen más jellegű arculatot mutat - sokait hite szemit jobbat -, mint a környező - főleg fejlettebb - államok műtárgyvédelmi etikai gondolkodásmódja. Valóban, az a mnűmális mennyiségű tárgyi emlék, mely viharos századaink után még megmaradt, számunkra töredékeiben gondosabb ápolást igényel, mint tőlünk nyugatabbra lévő országok számára a saját, sokszoros műtárgy meimyiségük. Ebből az igen Ids memiyiségű emlékanyagból adódik az európai átlagnál szigorúbb megőrzési normareud22